Galatáknak írt levél, 3
1. Ti ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?
2. Csak azt szeretném tudni tõletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok?
3. Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?
4. Hiába éltétek át mindezeket? Ha így volna, akkor csakugyan hiába!
5. Aki tehát a Lelket adja nektek, és csodákat mûvel köztetek, törvény szerinti tetteket hajt végre, vagy a hitet fogadja el?
6. Ugyanaz történik, mint Ábrahám esetében: "Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált."
7. Értsétek meg jól: Aki a hitbõl él, az Ábrahám fia.
8. Mivel az Írás elõre látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, elõre hirdette Ábrahámnak: "Benned nyer áldást minden nép."
9. Eszerint akik hisznek, áldásban részesülnek a hívõ Ábrahámmal.
10. Azokat viszont, akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja. Az Írás ugyanis ezt mondja: "Átkozott mind, aki nem tartja meg hûségesen, ami a törvényben van."
11. Ebbõl nyilvánvaló, hogy a törvény útján senki nem válik az Isten elõtt igazzá, mert "az igaz a hitbõl él".
12. A törvény azonban nem a hitbõl származik, hanem: "Aki teljesíti, élni fog."
13. Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: "Átkozott mind, aki a fán függ."
14. Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.
15. Testvérek, emberi szokásra hivatkozom. Az ember jogerõs végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, nem másíthatja meg.
16. Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem azt mondja (az Írás): "és leszármazottainak", mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: "leszármazott", s ez Krisztus.
17. Ezzel azt akarom mondani, hogy az Istentõl korábban jogerõre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendõvel késõbb adott törvény nem érvényteleníti, az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát.
18. Ha ugyanis a törvénybõl folyna az örökség, akkor nem lehetne az ígéret folyománya. Ám Ábrahámot ígérete alapján ajándékozta meg az Isten.
19. Mire való tehát a törvény? A törvényszegések miatt kaptuk, míg el nem jön a leszármazott, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lett érvényes, közvetítõ révén.
20. Egynek azonban nem kell közvetítõ, az Isten pedig egy.
21. Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéretével? Egyáltalán nem. Ha törvénynek lett volna éltetõ ereje, akkor valóban a törvénybõl fakadna az igazságosság.
22. De az Írás mindent bûnösnek nyilvánított, hogy a hívõk a Jézus Krisztusba vetett hit folyományaként részesüljenek az ígéretben.
23. Mielõtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze és õrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövõre várt.
24. Így a törvény nevelõnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk.
25. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelõ keze alól.
26. Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben.
27. Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.
28. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nõ, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.
29. Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.