Jeremiás könyve, 12
1. Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hûtlenek?
2. Elülteted õket, s õk gyökeret vernek, felnõnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktõl.
3. Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki õket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg õket az öldöklés napjára!
4. [Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fû az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt.] Mert azt mondják: "Isten nem látja viselkedésünket."
5. Ha gyalogosokkal futva elfáradsz, hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal? És ha nem vagy biztonságban a békés földön, mit csinálsz majd a Jordán sûrûjében?
6. "Bizony, még a testvéreid és a saját rokonaid is álnokok; a hátad mögött õk is teli torokkal ellened ágálnak. Még akkor se bízzál bennük, ha barátságos szavakkal fordulnak hozzád."
7. Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemrõl. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem.
8. Mert olyan lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdõben: vadul ordít ellenem. Ezért hát meggyûlöltem.
9. Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelõl köré gyülekeznek? Rajta! Gyûljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok!
10. Sok pásztor pusztította szõlõmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörû birtokomat.
11. Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem elõtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta.
12. A puszta minden kopár dombja felõl pusztítók érkeztek; [mert az Úr kardja emésztõ kard]. Az ország egyik szélétõl a másikig nincs békessége egyetlen élõnek sem.
13. Ha búzát vetnek, tövist aratnak; fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt.
14. Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem õket földjükbõl. [De kitépem Júda házát is a kezükbõl.]
15. Ám aztán, hogy kitéptem õket, megkönyörülök rajtuk, és visszavezetem õket, mindegyiket a maga örökrészébe, a maga országába.
16. És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: "Amint igaz, hogy az Úr él", úgy, ahogy a népem megtanult tõlük Baalra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között.
17. De ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül, és elpusztítom - mondja az Úr.