Jób könyve, 19
1. Jób akkor válaszolt és így szólt:
2. Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni?
3. Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök?
4. Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bûnömben megátalkodnék,
5. csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek?
6. Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és õ volt, aki körülvett hálójával.
7. Ha erõszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam.
8. Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett.
9. Levetette rólam ünneplõ ruhámat, fejemrõl elragadta koronámat.
10. Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták.
11. És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.
12. Egyesült erõvel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak.
13. Testvéreim távol tartják magukat tõlem, barátaim egészen elidegenedtek.
14. Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek.
15. Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben.
16. Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedõ szóval.
17. Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim.
18. Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek.
19. Menekülnek tõlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek.
20. És a bõröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak.
21. Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze.
22. Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal?
23. Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné õket egy táblára!
24. Ó, bár vasvésõvel, aztán íróónnal örökre bevésnék õket a sziklába!
25. Tudom jól, él ügyem szószólója, õ lép majd föl utoljára a földön.
26. Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testembõl az Istent.
27. Látni fogom, s õ a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.
28. Ti azt gondoljátok: "Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?"
29. De a kard élétõl mégiscsak féljetek, mert a bûnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélõ!