Versi relativi a Teremtés könyve, 27:
A Genesis 27 Jacob történetét meséli el, aki megtévesztette vak apját, Isaacot, hogy megkapja az áldást Ézsau, bátyja számára. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint az árulás, a hazugság, a bűnbánat és az áldások fontosságát. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz, kivéve a fejezet verseit:
Példabeszédek 26:24-26: "Mi utálja az ajkakat, de a szívében hamisság borítja. Amikor óvatosan beszél, nem benne van, hét utasa a szívében. Bár ez lerövidíti rosszindulatát Hibával a gonoszságodat a gyülekezet előtt fedezik fel. " Ez a rész a hamisságról és az árulásról, a Jacob és Ézsau történetében jelenlévő viselkedésről szól.
Zsoltár 32:5: "Bevallom a bűnömnek és a gonoszságomnak, amelyet nem fedeztem fel. Azt mondtam, bevallom az Úrnak a bűncselekményeimet; és megbocsátottál a bűnöm gonoszságának." Ez a vers a bűnbánat fontosságáról és a bűnök vallomásáról szól. Jacob megbánta apja hibáját, és isteni megbocsátást kért.
Példabeszédek 10:22: "Az Úr áldása az, hogy gazdagodik, és nem okoz fájdalmat." Ez a vers az isteni áldások fontosságáról szól, amelyek gazdagságot és jólétet okoznak anélkül, hogy fájdalmat vagy szenvedéseket okoznának. Jacob küzdött azért, hogy megkapja az Ézsau számára szánt áldást, felismerve annak fontosságát.
Máté 5:37: "De légy a beszéded, igen, igen, nem, nem; Mert mi folyik gonosz eredetű." Ez a vers az őszinteség és az igazság fontosságáról szól szavainkban és cselekedeteinkben. Jacob tisztességtelenül cselekedett azzal, hogy megtévesztette apját, hogy megkapja az áldást.
Efézusok 4:25: "Tehát hagyja el a hazugságot, és mondd el az igazságot a szomszédjukkal, mert mi tagok vagyunk." Ez a vers arról szól, hogy fontos az igazság beszéde az interperszonális kapcsolatokban, felismerve, hogy egy közösség tagjai vagyunk. Jacob megsértette ezt a bizalmat azáltal, hogy az apjának hazudik és megtévesztette testvérét.