1. De megtudta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: "Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett."

2. Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelõtt.

3. Ezért az Úr így szólt Jákobhoz: "Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek."

4. Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta õket a mezõre, a nyájhoz.

5. Így szólt hozzájuk: "Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelõtt, jóllehet atyáim Istene velem volt.

6. Ti tudjátok, hogy egész erõmmel szolgáltam atyátoknak.

7. Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem.

8. Ha azt mondta: a pettyes állatok legyenek a tieid, akkor az egész nyáj pettyes borjakat ellett, ha azt mondta: a csíkos állatok legyenek a béred, akkor az egész nyáj csíkos állatokat ellett.

9. Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta.

10. Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam elõtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat ûzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak.

11. Isten angyala álmomban megszólított: "Jákob!" "Itt vagyok" - feleltem.

12. Õ folytatta: "Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat ûzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit Lábán veled tett.

13. Az Isten vagyok Bételbõl, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére."

14. Ráchel és Lea ezt mondták feleletül: "Van még részünk és örökségünk apánk házában?

15. Vajon nem olyanok voltunk neki, mint az idegenek, mikor eladott minket, és a pénzt, amit értünk kapott, fölélte?

16. Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!"

17. Jákob tehát fölkerekedett, gyermekeit és feleségeit tevékre ültette.

18. Elvitte magával minden állatát és minden vagyonát, amit szerzett, saját állatállományát, amire Paddan-Aramban szert tett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére.

19. Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit.

20. Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta elõtte, hogy menekülni akar.

21. Így eltávozott mindazzal, ami az övé volt. Útnak eredt, átkelt a folyón és a Gileád-hegynek vette az irányt.

22. Harmadnap Lábán megkapta a hírt, hogy Jákob elszökött.

23. Maga mellé vette rokonait, hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte.

24. De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!"

25. Lábán utolérte Jákobot, amikor Jákob a hegyek közt felütötte sátrát.

26. Lábán is sátrat vert Gileád hegyén. Lábán így szólt Jákobhoz: "Mit tettél? Megcsaltál, és lányaimat, mint foglyokat magaddal vitted?

27. Miért szöktél titokban, és miért nem jártál el egyenesen velem szemben? Nem szóltál nekem róla. Akkor örömmel, énekkel, dobbal és hárfával kísértelek volna el.

28. Nem engedted, hogy megcsókoljam unokáimat és lányaimat. Valóban ostobán viselkedtél.

29. Most hatalmamban állana, hogy ártsak neked, de atyád Istene tegnap így szólt hozzám: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak.

30. Jó, te eljöttél, mert annyira sóvárogtál atyád háza után, de miért loptad el isteneimet?"

31. Jákob feleletül ezt mondta Lábánnak: "Igen, féltem. Gondoltam, hogy elveheted tõlem lányaidat.

32. Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tõled nálam van és vedd magadhoz."

33. Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el õket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába.

34. Ráchel azonban fogta a házi isteneket, a teve nyergébe tette és ráült. Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem talált semmit.

35. Õ akkor így szólt apjához: "Ne haragudj rám, uram, nem állhatok fel elõtted, mert asszonyi bajom van." Az kutatott, de nem találta a házi isteneket.

36. Erre Jákob haragra gerjedt és szidta Lábánt. Jákob rákezdte és mondta Lábánnak: "Mi az én vétkem, mi az én bûnöm, hogy oly hevesen üldözöl,

37. és az egész táboromat átkutatod? Mit találtál házi holmijaidból? Tedd az én és a te rokonaid elé, õk döntsenek közöttünk.

38. Húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el. Nyájaid kosait nem ettem meg.

39. Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted.

40. Magam is így voltam: nappal a hõség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet.

41. Húsz évig maradtam házadban, tizennégy évig szolgáltam két lányodért, hat évig juhodért, kecskédért, és tízszer változtattad meg béremet.

42. Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött."

43. Lábán feleletül így szólt: "A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket õk szültek?

44. Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te... Ez legyen a tanú köztem és közted.

45. Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkõül.

46. Jákob ezt mondta rokonainak: "Szedjetek követ!" Azok követ gyûjtöttek, kõrakást csináltak és a kõrakáson lakomát tartottak.

47. Lábán Jegár Szahadutának nevezte, Jákob pedig Gálednek.

48. Lábán így szólt: "Ez a kõrakás ma tanú köztem és közted." Ezért nevezte Gálednek

49. és Micpának, mivel ezt mondta: "Az Úr legyen az õr köztem és közted, ha elválunk egymástól.

50. Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted."

51. Lábán tovább beszélt Jákobhoz: "Itt van ez a kõrakás és ez az emlékkõ, amelyet köztem és közted felállítottam.

52. Ez a kõrakás és az emlékkõ legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kõrakáson túl feléd menni, és neked sem szabad ezen a kõrakáson és emlékkövön túl rossz szándékkal felém közeledni.

53. Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!" Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira.

54. Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.





“É sempre necessário ir para a frente, nunca para trás, na vida espiritual. O barco que pára em vez de ir adiante é empurrado para trás pelo vento.” São Padre Pio de Pietrelcina