Báruk könyve, 2

1. Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkezõ bírák ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen.

2. A mérhetetlen ég alatt soha nem történt ahhoz hasonló, amit Jeruzsálemben véghezvitt, egészen úgy, ahogy Mózes könyvében meg van írva,

3. hogy közénk tartozó emberek közül némelyek saját fiaik, mások meg saját lányaik húsát ették meg.

4. Aztán kiszolgáltatta õket azoknak az országoknak, amelyek körülöttünk vannak, hogy megvetés és gyalázat tárgya legyenek körös-körül minden nép körében, ahova szétszórta õket.

5. Alájuk kerültek, nem föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és nem hallgattunk a szavára.

6. Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a mi arcunkat azonban, és atyáink arcát ma szégyen borítja.

7. Ránk szakadt minden megpróbáltatás, amelyet az Úr kimondott ellenünk.

8. Nem könyörögtünk az Úr színe elõtt, hogy fordítson el bennünket, mindnyájunkat szívünk gonosz kívánságaitól,

9. ezért az Úr mind készenlétben tartotta azokat a csapásokat, amelyeket aztán ránk hozott. Az Úr ugyanis igazságos minden intézkedésében, bármit tesz is velünk.

10. De mi nem hallgattunk a szavára és nem éltünk az Úr parancsai szerint, amelyeket elénk tárt.

11. Nos hát, Urunk, Izrael Istene, te erõs kézzel, jelekkel, csodákkal, nagy erõvel és fölemelt kézzel vezetted ki népedet Egyiptom földjérõl, s ezáltal nagy nevet szereztél magadnak mind a mai napig.

12. De mi vétkeztünk, gonoszat tettünk, igazságtalanok voltunk, Urunk, Istenünk, minden intelmed ellenére.

13. Most azonban forduljon el tõlünk haragod! Már csak kevesen maradtunk meg a pogány népek között, ahová szétszórtál bennünket.

14. Urunk, hallgasd meg imánkat és kérésünket, s ments meg minket tenmagadért. Hadd találjunk kegyelmet azok színe elõtt, akik elhurcoltak bennünket,

15. hogy így az egész föld megtudja: Urunk, te vagy a mi Istenünk, és hogy Izrael s a nemzetsége a te nevedet viseli.

16. Tekints le most hajlékodból, Urunk, és emlékezzél meg rólunk! Fordítsd felénk füledet, Urunk, és hallgass meg!

17. Nyisd ki a szemedet, Urunk, és láss meg bennünket! Hiszen nem az alvilágban levõ holtak dicsõítik és magasztalják az Urat; belõlük már elszállt az éltetõ lehelet.

18. A csapások sújtotta ember, aki meggörnyedve, fáradtan vánszorog, a megtört szem és az éhezõ lélek, az dicsõít és magasztal téged, Urunk!

19. Nem hivatkozhatunk atyáink és királyaink érdemeire, amikor eléd tárjuk kéréseinket, Urunk, Istenünk.

20. Ránk zúdítottad haragodat és indulatodat, Urunk, ahogy szolgáid, a próféták által elõre kijelentetted, ezekkel a szavakkal:

21. "Ezt mondja az Úr: Hajtsátok meg nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam.

22. De ha nem hallgattok az Úr felhívására, és nem szolgáljátok Babilon királyát,

23. akkor megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálemben az öröm szavát, a vidámság hangját, a võlegény énekét, a menyasszony dalát, s az egész ország lakatlan területté válik."

24. Mi azonban nem hallgattunk szavadra, nem szolgáltunk Babilon királyának, ezért beváltottad fenyegetésedet, amelyet szolgáid, a próféták által kimondtál, hogy királyaink csontjait és atyáink csontjait kiszórják sírjukból.

25. Valóban kiszórták õket az égetõ napra és az éjszakai fagyra. És rettenetes szenvedés közepette haltak meg: éhség, kard és pestis által.

26. A házat is, amely nevedet viselte, azzá tetted, amivé lett a mai napig, Izrael házának és Júda házának bûnei miatt.

27. Velünk azonban Urunk, Istenünk, nagy jóságod és végtelen irgalmad szerint bántál,

28. ahogy megígérted szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen megparancsoltad, hogy törvényeidet írja le Izrael fiai számára.

29. "Ha nem hallgattok szavamra, akkor ez a megszámlálhatatlan nagy sokaság kis maradékká zsugorodik össze a népek között, ahová szétszórom õket.

30. Tudom jól, hogy nem fognak rám hallgatni, mivel keménynyakú nép ez, de számûzetésük földjén majd szívükre veszik, és

31. felismerik, hogy én, az Úr, az Istenük vagyok. Akkor majd fogékony szívet és fület adok nekik.

32. Számûzetésük földjén majd dicsõítenek, és megemlékeznek nevemrõl,

33. szakítanak nyakasságukkal és gonosz tetteikkel, s arra gondolnak, hogy milyen útra terelõdtek atyáik, amikor vétkeztek az Úr ellen.

34. Akkor majd visszaviszem õket arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adom, és ismét urai lesznek. Újra megsokasítom õket, s nem zsugorodnak össze többé.

35. Végül örök szövetséget kötök velük, az Istenük leszek, õk meg a népem lesznek, s nem ûzöm el többé népemet, Izraelt abból az országból, amelyet nekik adtam."