Bírák könyve, 11

1. A gileádi Jiftach vitéz harcos volt. Egy szajhának volt a fia. Gileád nemzette Jiftachot.

2. Ám a felesége is szült Gileádnak fiakat és lányokat, s amikor ennek az asszonynak a fiai felnõttek, elkergették Jiftachot. Azt mondták: "Te nem részesülsz atyánk örökségében, mert idegen asszony fia vagy.

3. Jiftach elmenekült testvérei elõl, és Tob földjén telepedett le. Nincstelen embereket gyûjtött maga köré és portyázott velük.

4. Abban az idõben Ammon fiai harcba bocsátkoztak Izraellel.

5. Amikor Ammon fiai megtámadták Izraelt, Gileád vénei fölkeresték Jiftachot Tob földjén,

6. és így szóltak hozzá: "Gyere és légy a vezérünk, hogy harcolhassunk Ammon fiai ellen."

7. Jiftach azonban így válaszolt Gileád véneinek: "Ti gyûlöltetek és elûztetek atyám házából. Miért jöttök most hozzám, amikor bajban vagytok?"

8. Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: "Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje."

9. Jiftach így felelt Gileád véneinek: "Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen és ha az Úr kezembe adja õket, vezéretek leszek."

10. "Az Úr legyen a tanú közöttünk - válaszolták Gileád vénei. - Érjen balszerencse minket, ha nem teszünk meg mindent, amit mondasz."

11. Jiftach tehát elment Gileád véneivel. A nép fejévé és vezérévé tette, és Jiftach megismételte föltételeit Micpában az Úr elõtt.

12. Jiftach követeket küldött az ammoniták királyához, és ezt üzente neki: "Mi van köztem és közted, hogy harcot indítottál földem ellen?"

13. Ammon fiainak királya így felelt Jiftach követeinek: "Mivel Izrael elfoglalta földemet, amikor kivonult Egyiptomból, az Arnontól a Jabbokig és a Jordánig, add most vissza békességgel."

14. Jiftach újra követeket küldött Ammon fiainak királyához, ezzel az üzenettel:

15. "Ezt mondja Jiftach: Izrael nem foglalta el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét.

16. Amikor ugyanis Izrael kivonult Egyiptomból, a pusztában vándorolt egészen a Sás-tengerig, majd Kádesbe ért.

17. Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, hogy mondják meg neki: Engedd meg, kérlek, hogy átvonuljak földeden, Edom királya azonban nem egyezett bele. Elküldött Moáb királyához is, de õ is visszautasította, így Izrael Kádesben maradt.

18. Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét és eljutott a Moáb földjérõl keletre esõ vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa.

19. Izrael ezután követeket küldött Szichonhoz, az amoriták királyához, aki Hesbonban uralkodott. Ezt üzente neki Izrael: Engedd meg kérlek, hogy átvonuljak földeden a nekem rendelt helyre.

20. Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyûjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban és megtámadta Izraelt.

21. Az Úr, Izrael Istene azonban Szichont és egész seregét Izrael kezébe adta. Izrael gyõzött, és az amoritáktól, akik ezen a vidéken éltek, egész földjüket elfoglalta.

22. Így birtokba vették az amoriták egész földjét az Arnontól a Jabbokig, és a pusztától a Jordánig.

23. Tehát az Úr, Izrael Istene ûzte el az amoritákat népe, Izrael elõl. S most visszaköveteled?

24. Amit Kemosz, a te istened szerzett neked, az vajon nem a tiéd-e? Ugyanígy az is a miénk, amit az Úr, a mi Istenünk szerzett.

25. Különb akarsz lenni, mint Bálák, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett õ vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút?

26. Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jázerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza õket akkor?

27. Ami engem illet, én nem vétettem ellened, de te igazságtalanul bánsz velem, amikor harcot indítasz ellenem. Ítéljen hát ma az Úr, a bíró Izrael és Ammon fiai között!"

28. Az ammoniták királya azonban nem hallgatott Jiftach üzenetére, amelyet az hozzá intézett.

29. Az Úr lelke akkor Jiftachra szállt, s õ bejárta Gileádot és Manasszét, bejárta a gileádi Micpát, és a gileádi Micpától Ammon fiai mögé került.

30. Jiftach fogadalmat tett az Úrnak, és ezt mondta: "Ha kezembe adod Ammon fiait,

31. akkor aki elsõnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor gyõztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égõáldozatul."

32. Jiftach felvonult Ammon fiai ellen, hogy megütközzék velük, és az Úr kezébe adta õket.

33. Megverte õket Aroertõl egészen Minnit vidékéig (húsz várost) és Abal-Keramimig. Ez óriási vereség volt, és Ammon fiai megalázkodtak Izrael fiai elõtt.

34. Amikor Jiftach visszatért Micpából házába, a lánya ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se lánya nem volt.

35. Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: "Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe elõtt és nem vonhatom vissza."

36. "Atyám - felelte neki -, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain."

37. Azután ezt mondta atyjának: "De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnõimmel elsirathassam szüzességemet."

38. "Menj!" - felelte neki és elbocsátotta két hónapra. Erre elment és barátnõivel a hegyekben siratta szüzességét.

39. Amikor eltelt a két hónap, visszatért atyjához, s az teljesítette fogadalmát, amit tett. Még nem ismert férfit. Így keletkezett Izraelben az a szokás,

40. hogy Izrael leányai minden évben négy napon át siratják a gileádi Jiftach lányát.