Kivonulás könyve, 32

1. A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyrõl, azért összegyûlt Áron körül és követelõzött: "Készíts nekünk egy istent, amely elõttünk jár. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból."

2. Áron így válaszolt: "Szedjétek le az aranyfüggõket feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülérõl és hozzátok ide."

3. Az egész nép leszedte fülérõl az aranyfüggõket és Áronhoz vitte.

4. Õ átvette a kezükbõl, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belõle. Azok így kiáltoztak: "Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."

5. Mikor Áron ezt látta, oltárt épített elõtte és kijelentette: "Holnap az Úr ünnepe lesz."

6. Másnap reggel korán fölkeltek, égõáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek és mulatoztak.

7. Az Úr így szólt Mózeshez: "Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból.

8. Hamar letértek az útról, amelyet elõírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be elõtte, és így beszéltek: Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."

9. Az Úr még ezt mondta Mózesnek: "Látom jól, hogy keménynyakú nép ez,

10. engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el õket, és téged teszlek nagy néppé."

11. Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: "Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erõs kézzel hoztál ki Egyiptomból?

12. Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette õket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színérõl? Lohadjon le tehát haragod és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod.

13. Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyrõl beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre."

14. Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.

15. Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyrõl, kezében a tanúság két kõtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon: elöl és hátul írás volt rajtuk.

16. Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba.

17. Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: "A táborban csatazaj van."

18. Õ így felelt: "Ez nem gyõzelmi ének, nem is a legyõzöttek jajgatása. Én énekkarok váltakozó énekét hallom."

19. Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezébõl a táblákat és szétzúzta a hegy lábán.

20. Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait.

21. Azután Mózes megkérdezte Áront: "Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bûnt hoztál rá?"

22. Áron ezt válaszolta: "Ne haragudj, uram! Te magad is tudod, hogy ez a nép mennyire hajlik a rosszra.

23. Így követelõztek: készíts nekünk egy istent, hogy elõttünk járjon, mivel az a Mózes, aki kihozott bennünket Egyiptomból - nem tudjuk mi lett vele.

24. Én erre megkérdeztem õket: kinek van közületek aranya? Õk idehozták nekem, én a tûzbe vetettem, s ez a borjú lett belõle."

25. Mikor Mózes látta a magáról megfeledkezett népet - mivel Áron engedte, hogy ellenségei közepette átadja magát a bálványimádásnak -,

26. Mózes a tábor kapujához lépett és ezt kiáltotta: "Aki az Úrral tart, jöjjön hozzám!" A leviták mind odagyûltek hozzá.

27. Mózes ezt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is."

28. A leviták végrehajtották Mózes parancsát, és azon a napon közel háromezer férfi esett el a népbõl.

29. Ekkor Mózes így szólt: "Ma az Úr papjainak bizonyultatok, egyik a fia árán, a másik a testvére árán, ezért õ ma megáld benneteket."

30. Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: "Nagy bûnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bûnötök bocsánatát."

31. Mózes tehát ismét az Úr elé járult és így szólt: "Nézd, a nép nagy bûnt követett el és aranyból csinált magának istent.

32. Mégis bocsásd meg vétkét... ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedbõl, amelyet írtál."

33. Az Úr így felelt Mózesnek: "Csak azt törlöm ki könyvembõl, aki vétkezett ellenem.

34. De most menj és vezesd oda a népet, ahová parancsoltam neked. Íme, angyalom elõtted halad. De ha a látogatás napja elérkezik, megtorlom bûnüket."

35. Az Úr azért verte meg a népet, mert megcsinálták a borjút, amelyet Áron készített.