Korintusiaknak írt II. levél, 3

1. Megint ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk nektek szóló vagy tõletek kapott ajánlólevélre, mint némelyek?

2. Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember,

3. mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élõ Isten Lelkével, nem is kõtáblára, hanem az élõ szív lapjaira.

4. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered.

5. Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erõnkbõl, hiszen az alkalmasságunk Istentõl való.

6. Õ tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betûé, hanem a léleké. Hiszen a betû öl, a lélek pedig éltet.

7. Ha már a halálnak betûkkel kõbe vésett szolgálata oly dicsõséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt,

8. hogyne volna sokkal dicsõségesebb a Lélek szolgálata?

9. Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsõséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsõségesebb.

10. Sõt, ami ott dicsõséges volt, ennek túláradó dicsõségéhez képest valójában nem is dicsõséges.

11. Ha ugyanis már a mulandó oly dicsõséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsõségesebb lesz.

12. Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk,

13. nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsõségének a végét.

14. Az õ értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tûnik el.

15. Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák,

16. de ha majd az Úrhoz térnek, eltûnik a fátyol.

17. Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

18. Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsõségét, a dicsõségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.