1. A szenteknek való gyûjtésrõl fölösleges többet írnom.

2. Hiszen ismerem készséges szíveteket, és dicsérlek is benneteket a macedónoknak. Tavaly óta Achája is készen áll rá, és buzgóságotok sokakat föllelkesített.

3. Mégis elküldtem a testvéreket, hogy a dicséret, amelyben benneteket részesítettem, e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem amint mondtam, készen álljatok.

4. Különben ha macedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben és ti még inkább.

5. Ezért tartottam szükségesnek, hogy felszólítsam a testvéreket, menjenek elõre el hozzátok, és gyûjtsék össze a megígért adományt. Minden legyen készen, hogy a bõ áldás, ne a szûk alamizsna képét mutassa.

6. Azt mondom ugyanis: Aki szûken vet, szûken is arat; s aki bõven vet, bõven arat.

7. Mindenki elhatározásának megfelelõen adjon, ne kelletlenül vagy kényszerûségbõl, mert Isten a jókedvû adakozót szereti.

8. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bõven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bõven ellátva készen legyetek minden jótettre.

9. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.

10. Aki pedig magot ad a magvetõnek és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét,

11. hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra. Ez a mi közvetítésünkkel másokból hálát vált ki Isten iránt.

12. Mert, ha ebbe a szent szolgálatba bekapcsolódunk, azzal nemcsak a szentek szükségletét elégítjük ki, hanem Isten iránt is õszinte hálára indítunk.

13. Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bõkezûségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget.

14. Imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bõségesen kiáradt rátok.

15. Hála legyen Istennek, kimondhatatlan ajándékáért!





“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.”(Pe Pio) São Padre Pio de Pietrelcina