1. Ezután történt, hogy Nachas, az ammoniták királya meghalt. Helyette a fia lett a király.

2. Dávid így szólt: "Barátságot akarok mutatni Nachas fia, Hanun iránt, mivel apja is szívélyes volt irántam." Követeket küldött tehát Dávid hozzá, hogy vigasztalják atyja miatt. Dávid szolgái el is mentek az ammoniták földjére Hanunhoz, hogy vigasztalják.

3. De az ammoniták fõemberei így beszéltek Hanunhoz: "Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?"

4. Ezért Hanun elfogatta Dávid szolgáit, megnyíratta õket, ruhájukat pedig félig, az ágyékukig levágatta, s úgy küldte el õket.

5. Dávidnak azonban megvitték a hírt, hogy mi történt ezekkel az emberekkel. Erre eléjük küldött, mivel embereit megszégyenítették, s a király ezt üzente nekik: "Maradjatok Jerikóban, amíg kinõ a szakállatok, s akkor gyertek vissza."

6. Amikor az ammoniták rájöttek, hogy gyûlöletessé tették magukat Dávid elõtt, Hanun és az ammoniták ezer ezüsttalentumot küldtek, hogy Aram Naharaimból, Aram Maachából és Cobából szekereket és lovasokat szerzõdtessenek.

7. Fel is fogadtak harminckétezer harci szekeret, és Maacha királyát népével együtt. Kivonultak, és Metba elõtt tábort vertek. Az ammoniták is összegyûltek városaikból és hadba vonultak.

8. Amikor Dávid ezt meghallotta, elküldte Joábot az egész sereggel és a tisztekkel.

9. Az ammoniták kivonultak, és a város elõtt csatarendbe álltak. Az odaérkezõ királyok külön a mezõn helyezkedtek el.

10. Joáb látta, hogy elõtte és mögötte csatarend alakul ki, azért kiválasztotta egész Izraelbõl a legbátrabb embereket, és felállította õket az arámokkal szemben.

11. A nép többi részét testvérének, Abisájnak a vezetésére bízta, s azok, az ammonitákkal szemben sorakoztak fel.

12. S azt mondta: "Ha az arámok felülkerekednek, gyere segítségemre. Ha pedig az ammoniták az erõsebbek, én segítek neked.

13. Légy bátor, álljunk helyt férfiasan népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr azt tegye, ami jónak látszik szemében."

14. Joáb azután embereivel megtámadta az arámok vonalát, s ezek megfutamodtak elõle.

15. Az ammoniták látták, hogy az arámok elfutottak, ezért õk is menekülni kezdtek Abisáj, Joáb testvére elõl, és visszahúzódtak a városba. Joáb hazatért Jeruzsálembe.

16. Amikor az arámok látták, hogy Izraeltõl vereséget szenvedtek, követeket küldtek, és elhozták a folyón túl lakó arámokat. Sofach, Hadadezer vezére állt az élükön.

17. Dávidnak megvitték a hírt, õ azonnal összegyûjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, eléjük nyomult, és csatarendbe állt velük szemben. Dávid megindította a harcot az arámok ellen, és azok küzdöttek ellene.

18. Az arámok megfutamodtak Izrael elõl, s Dávid megsemmisítette az arámok hétezer harci szekerét és negyvenezer gyalogosát. A vezért, Sofachot is megölte.

19. Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izraeltõl vereséget szenvedtek, békét kötöttek Dáviddal és meghódoltak elõtte. Az arámok ezután nem segítették többé az ammonitákat.





“Todas as pessoas que escolhem a melhor parte (viver em Cristo) devem passar pelas dores de Cristo; algumas mais, algumas menos…” São Padre Pio de Pietrelcina