Krónikák II. könyve, 7

1. Amikor Salamon befejezte az imádságát, tûz szállt le az égbõl, és megemésztette az égõ- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsõsége betöltötte a templomot.

2. A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsõsége betöltötte az Úr templomát.

3. Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tûz és az Úr dicsõsége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!"

4. Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak.

5. Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát.

6. Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsõítõ énekeit adták elõ, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is.

7. Salamon az Úr temploma elõtt elterülõ középsõ udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égõáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égõáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.

8. Ebben az idõben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig.

9. A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep.

10. Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az õ népével.

11. Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani.

12. Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: "Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen.

13. Ha bezárom az eget, és elmarad az esõ; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre,

14. de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égbõl, megbocsátom bûneit, és meggyógyítom országát.

15. Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak.

16. Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor.

17. Ami pedig téged illet, ha úgy jársz elõttem, ahogy atyád, Dávid járt elõttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod elõírásaimat és törvényeimet,

18. akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.

19. Ha azonban elfordultok tõlem, nem követitek elõírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok,

20. akkor kiirtalak benneteket földemrõl, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elõl, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára.

21. Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal?

22. Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta õket Egyiptom földjérõl, más istenekhez szegõdtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt."