1. A 151. esztendõben Szeleukusz fia, Demetriusz Rómából menekülve kevés emberrel egy tengerparti városban szállt partra, s ott királyként uralkodott.

2. Amikor aztán bevonult õsei királyi palotájába, a csapatok elfogták Antiochuszt és Liziászt, hogy elé vigyék.

3. Jelentették neki a dolgot, de õ azt mondta: "Színüket se lássam!"

4. Erre a katonák megölték õket, Demetriusz pedig birodalma trónjára lépett.

5. Akkor Alkimusz vezetésével, aki fõpap szeretett volna lenni, hitüktõl elpártolt, istentelen emberek járultak elé Izraelbõl.

6. Panaszt emeltek a nép ellen a király elõtt. "Júdás és testvérei minden hívedet megölték - mondták -, és bennünket is elûztek hazánkból.

7. Küldj ezért oda egy férfit, akiben megbízol! Menjen és gyõzõdjék meg minden bajról, amit nekünk és a király országának okozott, és büntesse meg (a tetteseket) és azokat is mind, akik támogatták õket."

8. A király kiválasztotta a királyi ház barátai közül Bakchideszt, aki a folyón túl uralkodott, nagy tekintélynek örvendett a birodalomban, és hûséges embere volt a királynak.

9. Elküldte az istentelen Alkimusszal, akinek megadta a fõpapságot. Megparancsolta, álljon bosszút Izrael fiain.

10. Útra keltek, és nagy haderõvel Júda földjére értek. Követeket küldött Júdáshoz és testvéreihez, álnok módon békét ajánlva.

11. De nem hittek szavuknak, mert látták, hogy nagy haderõvel érkeztek.

12. Alkimusznál és Bakchidesznél összegyûltek az írástudók, hogy meghányják-vessék a helyzetet.

13. Izrael fiai közül az asszideusok voltak az elsõk, akik a békekötés mellett emeltek szót.

14. Azt mondták: "Egy Áron törzsébõl való pap is érkezett a sereggel, az nem fog ellenünk igazságtalanságot elkövetni."

15. Az biztosította a békét és megesküdött neki: "Semmi bajt nem hozunk rátok és barátaitokra!"

16. Bíztak benne. De õ hatvan férfit elfogatott közülük és egyetlen nap mind kivégeztette õket, amint az Írás mondja:

17. "Szentjeid testét szétszórták, vérüket kiontották Jeruzsálem körül, és nem volt senki, aki eltemette volna õket!"

18. Félelem és rettegés fogta el miattuk az egész népet. Így beszéltek: "Nincs bennük sem hûség, sem igazságosság, lám, megszegték az egyezséget és az esküt, amit tettek."

19. Bakchidesz visszavonult Jeruzsálembõl, és Betzet mellett ütött tábort. Azok közül a férfiak közül, akik elpártoltak tõle, sokat elfogatott, kivégeztetett, és a ciszternába dobatta, és a népbõl is néhányat.

20. Az országot Alkimuszra bízta, és védelmére mellette hagyott seregébõl egy csapatot. Maga Bakchidesz pedig visszatért a királyhoz.

21. Alkimusz küzdött a fõpapi méltóságért.

22. Mind köré gyûltek saját népük szorongatói. Hatalmukba kerítették Júda földjét, és nagy bajt hoztak Izraelre.

23. Amikor Júdás látta a bajt, amelyet Alkimusz és hívei hoztak Izrael fiaira - nagyobbat még, mint a pogány népek -,

24. bejárta Júdea minden részét, körbe, és bosszút állt a hitehagyottakon. Így megakadályozták, hogy végigjárják az országot.

25. Amikor Alkimusz látta, hogy Júdás és pártja megerõsödött, s nem képes nekik ellenállni, visszatért a királyhoz, és még gonoszabb dolgokkal vádolta õket.

26. A király most Nikanort küldte el, egyik leghíresebb vezérét, Izrael ellenségét és gyûlölõjét azzal a megbízatással, hogy irtsa ki a népet.

27. Nikanor hatalmas sereggel érkezett Jeruzsálembe, és álnok módon ezt a békeüzenetet küldte Júdásnak és testvéreinek:

28. "Ne legyen közted és köztem háború! Csak csekély kísérettel érkezem, hogy békésen tárgyaljak veletek."

29. Elment Júdáshoz és békésen üdvözölték egymást, de az ellenséges emberek közben készen álltak rá, hogy Júdást elhurcolják.

30. Júdás azonban világosan látta, hogy cselbõl ment el hozzá. Ezért gondosan kerülte, nem akarta többé látni.

31. Nikanor észrevette, hogy tervét fölfedezték. Ezért Kafarszalamába vonult, hogy fölvegye Júdással a harcot.

32. Nikanor emberei közül mintegy ötszáz férfi elesett, a többiek Dávid városába menekültek.

33. Ezután Nikanor felvonult Sion hegyére. A szentély néhány papja és a nép vénei közül is néhányan elé mentek, hogy békésen üdvözöljék, megmutassák neki az égõáldozatot, amelyet a királyért mutattak be.

34. Õ azonban kinevette és kigúnyolta, sõt bemocskolta õket és gõgösen beszélt velük.

35. Haraggal eltelve megesküdött nekik: "Ha nem adjátok Júdást és seregét azonnal a kezemre, felgyújtom ezt a házat, ha szerencsésen visszatérek." Ádáz haraggal eltelve ment el.

36. A papok bementek, és az oltár és a templom elé álltak. Sírtak és így szóltak:

37. "Te választottad ki ezt a házat, hogy nevednek szenteljük, és az imádság és könyörgés háza legyen népednek.

38. Állj bosszút ezen az emberen és seregén: hulljanak el a kardnak élétõl! Jusson eszedbe káromlásuk, és ne adj nekik nyugalmat!"

39. Nikanor kivonult Jeruzsálembõl és Bet-Horon mellett vert tábort. Itt még egy szíriai csapat is csatlakozott hozzá.

40. Júdás háromezer férfival Adaza mellett táborozott, és így szólt:

41. "Amikor hajdan az asszír király követei káromoltak, megjelent angyalod, és 185 000 férfire lesújtott közülük.

42. Így tipord el ma is elõttünk ezt a sereget. Hadd tudják meg a többiek is, hogy gyalázkodva beszélt szentélyedrõl. Ítélkezz fölötte gonoszsága szerint!"

43. Adar hónap 13-án a seregek összecsaptak. Nikanor serege vereséget szenvedett, maga pedig elsõként esett el a harcban.

44. Amikor a sereg észrevette, hogy Nikanor elesett, eldobálták fegyverüket és menekültek.

45. Adazától egynapi járásnyira üldözték õket, egészen Gézer vidékéig. Mögöttük fújták a kürtöket.

46. Erre Júdea falvaiból mind elõjöttek az emberek, és oldalba támadták õket. Ellenük fordultak ugyan, de mind kardélre hányták õket. Nem maradt közülük élve egy sem.

47. Összeszedték a zsákmányt meg a szerzett holmit, aztán levágták Nikanor fejét és jobbját, amelyet oly gõgösen kinyújtott; magukkal vitték, és Jeruzsálem mellett kitûzték.

48. A nép nagyon örült. Úgy ünnepelték ezt a napot, mint valami nagy örömünnepet.

49. Elhatározták, hogy Adar hónap 13-án minden évben megülik ezt a napot!

50. Most egy kis ideig nyugalom uralkodott Júda földjén.





“Deus ama quem segue o caminho da virtude.” São Padre Pio de Pietrelcina