Sámuel I. könyve, 22
1. Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek és csatlakoztak hozzá.
2. S azok is mind köré gyûltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és õ a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele.
3. Onnan Dávid Moáb (földjére) ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: "Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek."
4. S otthagyta õket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt.
5. Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: "Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére." Dávid tehát elindult és Heret erdeibe ment.
6. Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegõdtek - Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében -,
7. akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: "Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Izáj fia a szántóföldeket meg a szõlõket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává,
8. hogy mind összeesküsztök ellenem? Senki se adta tudtomra, hogy a fiam szövetkezett Izáj fiával. Senki sem volt részvéttel irántam, hogy elárulta volna: a fiam felbujtotta ellenem szolgámat, ahogy ma áll a dolog."
9. Akkor megszólalt az edomita Doeg, aki ott állt Saul tisztjei mellett, és azt mondta: "Láttam, amint Izáj fia Nobba ment, Achitub fiához, Achimelechhez.
10. Az megkérdezte felõle az Urat és ellátta élelemmel, s a filiszteus Gólját kardját is odaadta neki."
11. Erre a király odahívatta Achitub fiát, Achimelech papot s az egész nemzetséget, Nob papjait. Mind megjelentek a király elõtt.
12. Saul így szólt: "Hallgass ide, Achitub fia!" "Itt vagyok, uram!" - felelte.
13. És Saul folytatta. "Miért esküdtetek össze, te és Izáj fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felõle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett."
14. Achimelech így válaszolt a királynak: "Szolgáid közül ki fogható Dávidhoz? Hûséges, a király veje, testõrséged feje, akit mindenki tisztel házadban.
15. Hát csak most kezdtem el felõle kérdezni az Urat? Igazán nem! Ne fogjon rá a király szolgájára és atyám egész házára semmit! Hiszen szolgád mit sem tudott mindebbõl."
16. De a király kijelentette: "Meghalsz, Achimelech, te és egész házad népe!"
17. Aztán a király megparancsolta fullajtárjainak, akik körülötte álltak: "Induljatok, és öljétek meg az Úr papjait! Segítségére voltak Dávidnak, s bár tudták, hogy menekül, nem vezettek a nyomára." De a király szolgái vonakodtak kezet vetni rájuk és az Úr papjait felkoncolni.
18. Erre a király megparancsolta Doegnak: "Lépj elõ, és öld meg a papokat!" És az edomita Doeg elõlépett, és felkoncolta a papokat! Nyolcvanöt vászon efodot viselõ férfit megöletett azon a napon.
19. A papok városát, Nobot is kardélre hányta, férfiakat és nõket, gyerekeket és csecsemõket, barmokat, szamarakat és juhokat egyaránt.
20. Csak Achitub fiának, Achimelechnek egyik fia menekült meg; Ebjatárnak hívták és Dávidhoz menekült.
21. Ebjatár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul felkoncoltatta az Úr papjait.
22. Dávid azt mondta neki: "Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelõs atyádfiai életéért.
23. Maradj itt nálam és ne félj! Mert aki az életedre tör, az nekem is az életemre tör. Itt védelmem alatt állsz."