1. Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhõje övez, váljunk szabaddá minden tehertõl, különösen a bûntõl, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az elõttünk levõ pályát.

2. Emeljük tekintetünket a hit szerzõjére és bevégzõjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törõdött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.

3. Igen, gondoljatok õrá, aki a bûnösök részérõl ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensõleg el ne csüggedjetek.

4. A bûn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.

5. Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol.

6. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.

7. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít?

8. Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak.

9. S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük õket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet?

10. Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, õ ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk.

11. Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, késõbb azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.

12. Ezért erõsítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket.

13. Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg.

14. Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelõdésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat.

15. Vigyázzatok, az Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertõzzön.

16. Senki ne legyen parázna és alantas lelkületû, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsõszülöttségét.

17. Hiszen tudjátok, mennyire szerette volna késõbb az áldást örökölni, de elutasították, és nem talált módot a dolog megváltoztatására, noha könnyek között kérte.

18. Ti nem kézzel tapintható hegyhez, lobogó tûzhöz, sötét felhõhöz, forgószélhez,

19. harsonazengéshez vagy mennydörgõ szózathoz járultatok, amelynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk,

20. mert nem tudták elviselni a parancsot: "Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni."

21. A látvány annyira rettenetes volt, hogy még Mózes is ezt mondta: "Félelem és rettegés fog el."

22. Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élõ Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez,

23. az égben számon tartott elsõszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,

24. az új szövetség közvetítõjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.

25. Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki hozzátok szól. Mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mi még kevésbé fogunk megmenekülni, ha elfordulunk attól, aki az égbõl szól hozzánk.

26. Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem, de nemcsak a földet, hanem az eget is."

27. Ez a "még egyszer" annak az átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthetõ, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan.

28. Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak, s szolgáljunk az Istennek, neki tetszõ módon, tisztelettel és félelemmel.

29. Mert a mi Istenünk emésztõ tûz.





“O amor sem temor torna-se presunção.” São Padre Pio de Pietrelcina