1. Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük.

2. Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelezõ volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését,

3. hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet elõször az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek,

4. az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított.

5. Az eljövendõ világot, amelyrõl beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte.

6. Bizonyság erre az egyik helyen a következõ: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá?

7. Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsõséggel, tisztességgel koszorúztad.

8. Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed mûvei fölött. Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll.

9. De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsõség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.

10. Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzõjeként a szenvedésben tökéletesítse.

11. Mert ugyanattól az egytõl valók mind: a megszentelõ és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni õket,

12. amikor ezt mondja: Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyûltek elõtt.

13. Majd: Bizalommal ráhagyatkozom. Aztán: Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem õket.

14. Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, õ is részt kapott belõle, hogy így halálával legyõzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt,

15. és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.

16. Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel.

17. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hûséges fõpap legyen, és kiengesztelje a nép bûneit.

18. Így mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.





“Quando ofendemos a justiça de Deus, apelamos à Sua misericórdia. Mas se ofendemos a Sua misericórdia, a quem podemos apelar? Ofender o Pai que nos ama e insultar quem nos auxilia é um pecado pelo qual seremos severamente julgados.” São Padre Pio de Pietrelcina