Zsoltárok könyve, 102
10. Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül.
10. Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül.
A 102. zsoltár egy olyan ember panasza, aki szenved és távol van Istentől. A zsoltáros kifejezi szomorúságát, de bízik Isten hűségében és a gyógyulás és helyreállítási képességében is. Az alábbiakban öt vers található, amelyek a 102. zsoltár témájához kapcsolódnak.
Zsoltár 34:18: "A megtört szívvel rendelkezők ura közelében és az elnyomott szelleméinek megmentése." Ez a vers arról szól, hogy Isten közelsége van azokhoz, akik szenvednek és elnyomottnak érzik magukat.
Zsoltár 103:13: "Mint egy apa irányt követ gyermekeit, így az Úr megrázza magát azoktól, akik félnek tőle." Ez a vers arról szól, hogy Isten gyermekei iránti együttérzéséről szól, és megmutatja, hogy törődik a szenvedésükkel.
Ézsaiás 41:10: "Ne félj, mert veled vagyok, ne kísérted magad, mert én vagyok az Istened; erősítek téged, és segítek, és hűséges jobb kezemmel támogatlak téged." Ez a vers azt mutatja, hogy Isten az erősítés és a segítség Isten istene, képes fenntartani azokat, akik bíznak benne.
2 Korinthusok 1:3-4: "Áldott legyen az Úr, Jézus Krisztus Istenének és Atyának, az irgalmasság és az összes vigasztalás Istenének, aki minden gyötrelmünkben vigasztal minket, hogy vigasztalhassuk azokat is, akik benne vannak Némi nyomorúság, azzal a vigaszkal, amelyet Isten vigasztal. " Ez a vers arról szól, hogy Isten képes -e megnyugtatni minket a nyomorúságunkban, és viszont lehetővé teszi számunkra mások vigasztalását.
Róma 8:28: "Tudjuk, hogy minden dolog együttmûködik azoknak a javainak, akik szeretik Istent, azokat, akiket céljuk szerint hívnak." Ez a vers arról szól, hogy Isten hűsége, hogy minden dolgot, beleértve a szenvedést is felhasználja, azoknak a jónak a javáról szól, akik szeretik és célja szerint hívják őket.
“A mansidão reprime a ira.” São Padre Pio de Pietrelcina