1. Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat,

2. [mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa õket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat]:

3. a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hetitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétõl egészen Hamat bejáratáig.

4. Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott, Mózes keze által.

5. Izrael fiai a kánaániak, hetiták, amoriták, periziták, hivviták és jebuziták között laktak,

6. feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak az isteneiknek.

7. Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükrõl, s a Baaloknak és az Aseráknak szolgáltak.

8. Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának, Kusán-Risataimnak kezébe adta õket. Izrael fiai nyolc esztendeig szolgáltak Kusán-Risataimnak.

9. Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, aki megmentette õket: Otnielt, Kenáz fiát, Káleb öccsét.

10. Rászállott az Úr lelke, s õ bírája lett Izraelnek. Hadat viselt, s az Úr kezébe adta Edom királyát, Kusán-Risataimot, diadalmaskodott Kusán-Risataim fölött.

11. Így negyven évig nyugalom volt az országban. Kenáz fia, Otniel halála után

12. Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr Moáb királyának, Eglonnak hatalmába adta Izraelt, mivel azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében.

13. Eglon szövetkezett Ammon és Amalek fiaival, felvonult Izrael ellen, legyõzte és hatalmába kerítette a Pálmák városát.

14. Izrael fiai tizennyolc esztendeig szolgáltak Eglonnak, Moáb királyának.

15. Akkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, a Benjamin fiai közül való Gera fiát, aki balkezes volt. Izrael fiai adót küldtek vele Moáb királyának, Eglonnak.

16. Ehud csinált magának egy arasznyi hosszú kétélû kardot és jobb csípõjére csatolta, a ruhája alá.

17. Így vitte az adót Eglonnak, Moáb királyának. Eglon nagyon kövér ember volt.

18. Amikor az adót átadta, Ehud visszaindult azokkal az emberekkel, akik odavitték,

19. de a bálványok mellõl, amelyek Gilgalban voltak, visszatért és így szólt: "Titkos üzenetem van számodra, király." "Csend legyen!" - válaszolta a király. Erre mindenki kiment, aki ott volt.

20. Ehud odalépett hozzá. A király a fenti szobában ült, ahol felfrissülni szokott, s egyedül volt. Ehud így szólt hozzá: "Isten üzenetét hozom neked, király." Erre az fölkelt székérõl.

21. Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, megragadta a kardot, amelyet jobb csípõjén viselt, és beledöfte a király hasába.

22. A markolat is beleszaladt a penge után, és a háj körülfolyta a pengét. Ehud ugyanis otthagyta a hasában a kardot,

23. aztán kimászott az ablakon, s az oszlopcsarnokon át távozott. A fenti szoba ajtóit bezárta maga mögött, s ráhúzta a reteszt.

24. Amikor elment, a szolgák visszatértek és látták a fenti szoba ajtói be vannak reteszelve. Így vélekedtek: "Bizonyára betakarta lábát a hûsülõszoba sarkában."

25. Csak vártak és nem tudták, mit gondoljanak, mert nem nyitotta ki a fenti szoba ajtait. Erre fogták a kulcsot és kinyitották, s ott találták urukat a földön fekve, holtan.

26. Várakozásukat kihasználva Ehud elmenekült. Elhaladt a bálványok mellett és Szeirába jutott.

27. Mihelyt Izrael földjére ért, megfújta a harsonát Efraim hegyén, és Izrael fiai levonultak vele a hegyrõl. Õ pedig az élükön.

28. Ezt mondta nekik: "Kövessetek, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Moábot!" Erre mellé szegõdtek, és megszállták Moáb elõtt a Jordán átkelõhelyeit, nem engedtek senkit átkelni.

29. Legyõzték Moáb népét, mintegy tízezer erõs és vitéz embert, nem menekült el egy sem.

30. Ezen a napon Moáb meghajolt Izrael keze alatt, és nyolcvan évig nyugalom volt az országban.

31. Utána Ánát fia, Samgar következett. Egy ösztökével hatszáz embert megölt a filiszteusok közül, és õ is megszabadította Izraelt.





“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina