1. Így szólt hozzám az Úr: "Menj, és vásárolj magadnak egy lenövet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd."

2. Erre az Úr parancsa szerint megvettem az övet, s a derekamra kötöttem.

3. Majd másodszor is szólt hozzám az Úr:

4. "Vedd az övet, amelyet vásároltál és a derekadon viselsz. Kelj útra, és menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!"

5. El is mentem és elrejtettem az Eufrátesz közelében, úgy, amint az Úr parancsolta.

6. Hosszú idõ elteltével újra szólt hozzám az Úr: "Kelj föl, menj el az Eufráteszhez és hozd el onnan az övet, amelyrõl megparancsoltam neked, hogy rejtsd ott el."

7. Elmentem hát az Eufráteszhez, kiástam és kivettem az övet arról a helyrõl, ahová annak idején elrejtettem. Az öv rothadt volt s teljesen hasznavehetetlen.

8. Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte hozzám:

9. "Ezt mondja az Úr: Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét.

10. Ez a gonosz nép, amely nem akar szavamra hallgatni, hanem saját szívének gonoszságát követve idegen isteneknek szegõdik nyomába, hogy szolgáljon nekik és imádja õket, olyan lesz, mint ez az öv: teljesen hasznavehetetlen.

11. Mert ahogy az öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát - mondja az Úr -, hogy népemmé, dicsõségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De õk nem hallgattak rám."

12. Mondd meg ennek a népnek: "Minden korsót borral töltenek meg." És ha erre azt válaszolják: "Azt hiszed, nem tudjuk, hogy minden korsót borral töltenek meg?" -

13. így felelj nekik: "Ezt mondja az Úr: Nos, én részegséggel töltöm meg ennek az országnak minden lakóját: a Dávid trónján ülõ királyokat, a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját.

14. És az egyiket a másikhoz ütöm apát és fiát egyaránt - mondja az Úr. Nem kegyelmezek, nem könyörülök, és irgalom nem tart vissza, hogy el ne pusztítsam õket."

15. Hallgassatok ide, figyeljetek; s tegyétek félre a gõgöt, mert az Úr beszél!

16. Dicsõítsétek meg az Urat, a ti Isteneteket, mielõtt sötétséget támasztana, és lábatok megbotlanék a homályba borult hegyeken. A világosságra vártok, de sötét éjszakára fogja változtatni, sûrû homályra fordítja.

17. Ha nem hallgattok intõ szómra, titokban sírok majd gõgötök miatt, és szemembõl patakzik a könny, mert az Úr nyája fogságba kerül.

18. Mondd meg a királynak és az anyakirálynénak: Alázkodjatok meg, és üljetek veszteg, mert lehullott fejetekrõl dicsõséges koronátok!

19. A Negeb városait már körülzárták, és nincs, aki megnyissa õket. Egész Júda fogságba kerül, fogságba jut mindenestül.

20. Emeld föl tekinteted, Jeruzsálem, és nézd, mint közelednek észak felõl! Hol van a nyáj, amelyet egykor rád bíztak, a nyáj, amellyel valamikor dicsekedtél?

21. Mit szólsz majd, ha hódítóként megszállnak azok, akikrõl azt hitted, hogy a barátaid? Nem tör rád majd a fájdalom, mint a szülni készülõ asszonyra?

22. Lehet, hogy azt kérded szívedben: "De miért is történt ez velem?" Mérhetetlen gonoszságod miatt húzták le rólad a ruhát, azért bántalmaztak.

23. Megváltoztathatja-e bõrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szõrét? És ti, vajon tudtok-e ti még jót tenni, amikor már úgy hozzászoktatok a rosszhoz?

24. Szétszórlak benneteket, mint a pozdorját, amelyet felkavar a puszta szele.

25. Ez lesz a sorsod és hûtlenséged bére; s ezt mind én küldöm rád - mondja az Úr. Mert megfeledkeztél rólam, és a hazugságba vetetted bizalmadat,

26. azért lerántom rólad a ruhát egészen az arcodig, és láthatóvá válik gyalázatod:

27. házasságtöréseid, buja nyihogásod, és undok kicsapongásod. A dombokon is, a mezõkön is láttam utálatosságaidat. Jaj neked, Jeruzsálem, hogy nem tudsz megtisztulni! Meddig mehet ez még így tovább?





“Seria mais fácil a Terra existir sem o sol do que sem a santa Missa!” São Padre Pio de Pietrelcina