Jób könyve, 37

4. Amerre csak elhalad, hangosan zeng az ég, õ az, aki büszke hangjával mennydörög, s a villámait nem fogja vissza, amikor meghalljuk a hangját.

Wersety związane z Jób könyve, 37:

A Job 37 egy olyan fejezet, amelyben Eliú továbbra is beszél Isten nagyságáról, a természet erejéről és az ember képtelenségéről, hogy teljesen megértse Isten útját. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:

Job 36:26: "Íme, Isten nagyszerű, és nem tudjuk megérteni őt; éveinek száma nem kiszolgálható." Ez a vers hangsúlyozza Isten nagyságát és érthetetlenségét, a Job 37 központi témáját.

Job 38:4: "Hol voltál, amikor megalapítottam a Földet? Tudom, hogy van -e intelligenciád." Isten megkérdőjelezi az ő képességét, hogy megértse Isten módját, kiemelve azt az elképzelést, miszerint az ember nem képes teljesen megérteni Isten nagyságát.

Zsoltár 147:5: "Nagy a mi Urunk és nagy hatalom; megértése végtelen." Ez a vers kiemeli Isten nagyságát és érthetetlen bölcsességét.

Ézsaiás 40:26: "Vedd fel a szemét, és nézd meg, ki készítette ezeket a dolgokat? Ki a hadsereget a csillagokból készíti el, minden jól, amit nevének nevez; azért, mert nagy az erő és erős hatalom, nem Csak egy hiányzik. " Ez a vers kiemeli Isten nagyságát és hatalmát, valamint annak képességét, hogy mindent megteremtsen és fenntartson.

Zsoltár 29:4: "Az Úr hangja hatalmas; az Úr hangja tele van fenséggel." Ez a vers Isten erőteljes hangjáról szól, egy másik témáról a Job 37 -ben.