Korintusiaknak írt I. levél, 9

1. Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? Nem vagytok-e az én mûvem az Úrban?

2. Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban.

3. Ezzel igazolom magam azok elõtt, akik felelõsségre vonnak.

4. Nincs jogunk az evéshez és iváshoz?

5. Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nõvért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?

6. Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától?

7. Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szõlõt, és nem eszik a termésébõl? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét?

8. Talán csak emberi megfontolásból mondom ezeket, nem így nyilatkozik a törvény is?

9. Hiszen Mózes törvényében ez áll: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!" Talán az ökörre van az Istennek gondja,

10. s nem inkább értünk mondja ezt? Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésbõl.

11. Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk?

12. Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának.

13. Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek?

14. Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetõi az evangéliumból éljenek.

15. Én azonban mindebbõl semmit sem élveztem. De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jóhíremet.

16. Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerû kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.

17. Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok.

18. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetõje, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerezõ jogommal.

19. Bár mindenkitõl független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek.

20. A zsidók elõtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem - noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve -, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei.

21. Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll - pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve -, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket.

22. A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.

23. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.

24. Nem tudjátok, hogy a pályán küzdõk mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

25. A versenyzõk valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Õk hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért.

26. Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegõt csapkodom, hanem megzabolázom,

27. és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.