Nehemiás könyve, 13

1. Abban az idõben Mózes könyvébõl olvastak fel a népnek. Ebben ezt találták megírva: Az ammonita és moábita sohasem léphet be az Isten közösségébe,

2. mert nem fogadta Izrael fiait kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellene Bileámot, hogy átkozza meg õket, Istenünk azonban áldásra változtatta az átkot.

3. Amikor a törvényt hallották, kizártak Izraelbõl minden idegent.

4. Azelõtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kamrák felügyelõje. Rokonságban volt Tóbiással,

5. ezért berendezett neki egy tágas helyiséget, amelyben azelõtt az áldozati adományokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, vagyis a leviták, énekesek és kapuõrök járandóságát meg a papok részét tartották.

6. Ebben az idõben távol voltam Jeruzsálemtõl, Artaxerxész, Babilon királyának 32. évében ugyanis visszamentem a királyhoz. Bizonyos idõ elteltével engedélyt kértem a királytól az eltávozásra,

7. és visszatértem Jeruzsálembe. Akkor láttam, mi gonoszságot mûvelt Eljasib Tóbiás javára: az Isten házának elõcsarnokában berendezett neki egy kamrát.

8. Ez nagy visszatetszést váltott ki belõlem, s a kamrából az utcára szórtam Tóbiás házának holmiját

9. és elrendeltem, hogy tisztítsák meg a kamrákat. Aztán visszahordattam oda az Isten házának edényeit, az áldozati adományokat és a tömjént.

10. Azt is megtudtam, hogy a leviták járandóságát nem adták meg, azok meg, a leviták és az énekesek, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük, a birtokukra szöktek.

11. Megdorgáltam erre az elöljárókat és így szóltam: "Miért hanyagoltátok el az Isten házát?" Majd újra összegyûjtöttem és visszarendeltem õket a helyükre.

12. Akkor egész Júda elhozta a gabona-, bor- és olajtizedet az elõcsarnok kamráiba.

13. A kamrákhoz állítottam Salamja papot, Cádok írástudót, Pedaja levitát és melléjük adtam Zakku fiát, Mattanja unokáját, Hanant, mert megbízhatónak tartották õket. Az õ feladatuk volt, hogy a szétosztást megejtsék testvéreik közt.

14. Emlékezzél meg rólam, Istenem, ne feledd el jótetteimet, amelyeket Istenem házáért és annak szolgálatáért tettem.

15. Ezekben a napokban láttam Júdában olyan embereket, akik szombaton odamentek a sajtóhoz, mások gabonakévéket hordtak, szamaraikra rakták õket, borral, szõlõvel, fügével és más rakománnyal egyetemben, és szombaton Jeruzsálembe szállították. Figyelmeztettem õket, hogy ne árusítsanak élelmiszert.

16. Magában Jeruzsálemben az ott letelepedett tírusziak halat és mindenféle más árut hoztak, és szombaton árulták Júda fiainak.

17. Megdorgáltam Júda elöljáróit és így szóltam hozzájuk: "Milyen gyalázatos dolgot mûveltek megszegve a szombatot?

18. Nem így tettek atyáitok is, és nem ezért zúdította ránk és erre a városra Istenünk ezt a sok bajt? S még fokozzátok az Izraelre zúduló haragot, amikor megszegitek a szombatot!"

19. Amint aztán Jeruzsálem kapuinál szombat elõtt este beállt a szürkület, megparancsoltam, hogy a kapukat zárják be, és elrendeltem, hogy csak szombat elmúltával nyissák ki õket. Embereim közül néhányat a kapukhoz állítottam, hogy semmiféle terhet ne hozzanak be szombaton.

20. Ezért a kereskedõk és a különféle holmik árusítói egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát.

21. Emiatt megdorgáltam õket, és így szóltam hozzájuk: "Miért töltitek az éjszakát a fal mellett? Ha még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok." Attól kezdve többet nem jöttek szombaton.

22. Megparancsoltam a levitáknak, hogy tisztuljanak meg, jöjjenek s õrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam Istenem, és légy hozzám irgalmas nagy irgalmasságodban.

23. Azt is láttam azokban a napokban, hogy a zsidók asdódi, ammonita és moábita nõket vettek feleségül.

24. Gyermekeik fele az asdódi nyelvet beszélte, s már nem értették a zsidó nyelvet, hanem csak ennek vagy annak a népnek a nyelvét.

25. Megdorgáltam és megátkoztam õket, némelyeket meg is vertem közülük, megtéptem hajukat, s megeskettem õket az Istenre: "Lányaitokat ne adjátok fiaiknak, és ne vegyetek feleséget lányaik közül sem fiaitoknak, sem magatoknak.

26. Nem így vétkezett Irzael királya, Salamon is? Annyi nép között egyetlen király sem volt hozzá hasonló. Istene szerette, és Isten tette meg egész Izrael királyává. S az idegen asszonyok még õt is bûnre csábították.

27. S most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek ezt a nagy gonoszságot: hûtlenek vagytok Istenünkhöz, idegen nõket vesztek feleségül?"

28. Eljasib fõpap fiának, Jojadának egyik fia a horonita Szaballatnak lett a veje. Ezért elûztem magamtól.

29. Jusson eszedbe, Istenem, hogy az ilyenek beszennyezik a papságot s a papokkal és levitákkal kötött szövetséget!

30. Így megtisztítottam õket minden idegentõl. Visszaállítottam a szolgálati rendet a papok és leviták számára, mindenkinek a beosztása szerint.

31. Rendelkeztem az áldozati fa meghatározott idõben való szállításáról és az elsõ termésekrõl. Emlékezzél meg rólam, Istenem, a javamra!