1. Dús szõlõ volt Izrael, bõséges termést hozott; de minél több volt a gyümölcse, annál több oltárt emelt; minél gazdagabb lett földje, annál több bálványoszlopot állított benne.

2. Kétszínû a szívük, de most megbûnhõdnek; az Úr feldúlja oltáraikat, elpusztítja oszlopaikat.

3. Akkor azt mondják majd: "Nincs királyunk, mert nem tiszteltük az Urat. Vajon a király mit tehetne értünk?"

4. Szószaporítás, hamis esküvések és szövetségkötések; burjánzik a törvény, mint a gyom a mezõ barázdáiban.

5. Remegnek Szamaria lakói Bet-Aven borja miatt; bizony gyászol majd miatta népe! Pogány papjai siránkoznak dicsõsége miatt, amely messze tovatûnik tõle.

6. Még azt is elviszik Asszíriába, áldozatul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, Izrael pirul majd bálványa miatt.

7. Szamaria elpusztul, királya, mint a hab a víz színén.

8. Szétzúzzák a bûn magaslatait, Izrael vétkét; tövis és bogáncs terem oltáraikon. Akkor így szólnak a hegyekhez: "Temessetek el!" És a dombokhoz: "Omoljatok ránk!"

9. Gibea napjai óta vétkeztél, Izrael! Nem változtak meg. Nem várja-e háború Gibeában a bûnösöket?

10. Megyek és megbüntetem õket. Népek gyûlnek egybe ellenük, hogy bûnhõdjenek kettõs gonoszságuk miatt.

11. Efraim olyan, mint a betanított üszõ, amely szeret csépelni: lám, szépséges nyakára ráteszem a jármot, felszerszámozom Efraimot; Júda szántani fog, Jákob barázdát von.

12. Vessetek magatoknak igazságot, arassátok a hûség termését, szántsátok fel a töretlen földet: ideje, hogy az Urat keressétek, míg el nem jön, és az igazságra nem tanít titeket.

13. A gonoszságnak szántottatok, hamisságot arattatok, a hazugság gyümölcsét ettétek. Harci szekereidben bíztál, harcosaid sokaságában,

14. ezért csatakiáltás hallatszik városaidban, s minden erõdöd elpusztul, mint akkor, amikor Salmán elpusztította Bet-Arbelt az ütközet napján: az anyát eltiporták gyermekeivel együtt.

15. Így teszek veletek, Izrael háza, tömérdek gonoszságod miatt, s a viharban örökre elpusztul Izrael királya.





“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina