Sámuel I. könyve, 30
1. Amikor Dávid harmadnap Ciklagba ért az embereivel, az amalekiták betörtek a Negebre és Ciklagba. Kifosztották Ciklagot és lángba borították.
2. Az asszonyokat és mindenkit, aki csak ott volt, apraját-nagyját foglyul ejtették. Nem öltek meg senkit, de magukkal vitték a foglyokat, aztán folytatták útjukat.
3. Amikorra Dávid a városba ért embereivel, már égett, az asszonyokat, fiaikat és lányaikat meg elhurcolták fogságba.
4. Erre Dávid és emberei hangos sírásban törtek ki, s addig sírtak, míg bele nem fáradtak.
5. Dávid két feleségét, a jiszreeli Achinoamot és Abigailt, a kármeli Nabal feleségét is elhurcolták.
6. Dávid nagy szorultságban volt, mert az emberek arról beszéltek, hogy megkövezik. Emberei ugyanis mind nagyon el voltak keseredve a fiaik és a lányaik miatt. De Dávid bátorságot merített az Úrból, Istenébõl.
7. Azt mondta Ebjatár papnak, Achimelech fiának: "Hozd ide nekem az efodot!" Ebjatár odavitte Dávidnak az efodot.
8. Akkor Dávid megkérdezte az Úrtól: "Üldözõbe vegyem ezt a rablóbandát? Utolérem õket?" Ezt a választ kapta: "Vedd õket üldözõbe! Utoléred õket, és kiszabadítod a foglyokat."
9. Erre Dávid elindult a hatszáz emberrel, aki vele tartott. Amikor a Bezor-patakhoz értek,
10. Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést, kétszázan meg, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a patakon, ott maradtak.
11. A határban találkoztak egy egyiptomival, és Dávid elé vezették. Adtak neki kenyeret enni és vizet inni.
12. Amikor egy darab fügés kalácsot meg néhány szem mazsolát is adtak neki és megette, ettõl magához tért. Három nap és három éjjel sem nem evett, sem ivott semmit.
13. Dávid most megkérdezte: "Kié vagy és honnét való?" "Egy fiatal egyiptomi vagyok - felelte -, egy amalekitának a rabszolgája. Az uram otthagyott, mert három nappal ezelõtt megbetegedtem.
14. Portyán voltunk a kereták Negebjén, Júda és Káleg Negebjén, s lángba borítottuk Ciklagot."
15. Dávid megkérdezte: "Elvezetnél ehhez a rablóbandához?" "Ha megesküszöl - válaszolta -, hogy nem ölsz meg, sem uramnak ki nem szolgáltatsz, elvezetlek ahhoz a bandához."
16. Mire odavezette õket, akkorra már szétszéledtek az egész vidéken, és örömünnepet ültek a gazdag zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjérõl és Júda földjérõl magukkal hoztak.
17. De Dávid virradattól napnyugtáig kaszabolta õket, és így betöltötte rajtuk az átkot. Azon a négyszáz legényen kívül, aki tevére szállt és úgy menekült, nem maradt élve egyetlen egy sem.
18. Így Dávid visszaszerzett mindent, amit az amalekiták elraboltak. A két feleségét is visszaszerezte Dávid.
19. Nem hiányzott semmi sem a legkisebb dologtól a legnagyobbig, a zsákmánytól a fiaikig és lányaikig mindabból, amit elraboltak tõlük. Mindent visszaszerzett Dávid.
20. Fogták a nyájakat meg a csordákat és elõtte terelve õket így szóltak: "Lám, Dávid zsákmánya!"
21. Dávid visszatért a kétszáz emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy kövessék, s kiket otthagyott a Bezor-pataknál. Ezek Dávid elé mentek és a csapat elé, amely kísérte, és Dávid meg a csapat felé közeledve megkérdezték, hogy vannak.
22. De a semmirekellõ és rosszindulatú emberek azok közül, akik elmentek Dáviddal, szót emeltek, és azt mondták: "Mivel nem tartottak velünk, ne adjunk nekik semmit a zsákmányból, amelyet szereztünk. Csak a feleségét meg a gyerekeit kapja vissza mindenki. Vegyék õket, aztán menjenek."
23. Dávid azonban így szólt: "Ne tegyetek így, amikor az Úr megsegített minket: védelmezett és a hatalmunkba adta azt a rablóbandát, amely ellenünk támadt.
24. Mit gondoltok ebben a dologban? Hiszen aki harcba száll, annak akkora a része, mint aki a málha mellett marad. Így hát egyforma részt kell kapniuk!"
25. Ettõl a naptól ezt törvénnyé és szokássá tette Izraelben mind a mai napig.
26. Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: "Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitõl szerzett zsákmányból."
27. (Az öregeknek) Betulba, a Negebre, Rámába és Jattirba;
28. Aroerbe, Szifmotba és Estemoába;
29. Kármelbe, a jerachmeeliták városaiba és a keniták városaiba;
30. Hormába, Bor-Asanba és Eterbe;
31. Hebronba és minden helységbe, ahol Dávid megfordult az embereivel.