Sámuel II. könyve, 12

1. Akkor az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: "Egy városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény.

2. A gazdagnak rengeteg juha-kecskéje és barma volt.

3. A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnõtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyerébõl és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna.

4. Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt készítette el vendégének."

5. Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: "Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia.

6. A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett, és nem volt kímélettel."

7. Erre Nátán így szólt Dávidhoz: "Magad vagy ez az ember! Ezt mondta hát az Úr, Izrael Istene: Fölkentelek Izrael királyává és kiszabadítottalak Saul kezébõl.

8. Neked adtam urad házát és a kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal.

9. Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hetita Uriját, hogy feleségül vedd a feleségét. Igen, elveszítetted az ammoniták kardja által!

10. Nos, a kard sose fordul el házadtól, amiért megvetettél, és elvetted a hetita Urijától a feleségét, hogy a te asszonyod legyen.

11. Ezt mondta az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed láttára asszonyaidat és odaadom õket más valakinek, hogy napvilágnál asszonyaiddal háljon.

12. Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!"

13. Erre Dávid így szólt Nátánhoz: "Vétkeztem az Úr ellen!" Nátán ezt válaszolta Dávidnak: "Így az Úr is megbocsátja bûnödet, s nem halsz meg.

14. De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal."

15. Ezzel Nátán elment haza. Az Úr megverte a gyermeket, akit Urija felesége szült Dávidnak, úgyhogy súlyosan megbetegedett.

16. Dávid az Úrhoz fordult a fiú miatt; szigorú böjtöt tartott, s amikor hazament, éjszaka a puszta földön aludt, zsákkal takarózva.

17. Udvarából a fõemberek eléje járultak és igyekeztek rábeszélni, hogy keljen föl a földrõl, de nem akart, s nem is evett velük.

18. A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: "Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!"

19. De Dávid észrevette, hogy udvari emberei suttogtak egymás közt. Ebbõl megértette, hogy a gyerek meghalt. Ezért Dávid megkérdezte udvari embereitõl: "Meghalt a gyerek?" "Meg!" - felelték.

20. Erre Dávid fölkelt a földrõl, megmosdott, bekente magát olajjal és más ruhát öltött. Aztán elment az Úr házába és leborult. Ezután ételt tettek elé és evett.

21. Erre udvari emberei így szóltak hozzá: "Mit csinálsz? Amikor még élt a gyerek, böjtöltél és siránkoztál. Most meg, hogy a gyerek meghalt, fölkelsz és ételt veszel magadhoz."

22. Ezt válaszolta: "Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, hátha megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyerek.

23. De most, hogy meghalt, minek böjtöljek tovább? Hát visszahozhatom? Én utána megyek, de õ nem tér hozzám vissza."

24. Dávid Batsebát is vigasztalta. Elment hozzá és együtt hált vele. (Batseba) fogant és fiút szült. A Salamon nevet adta neki. Az Úr kedvét találta benne,

25. s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el.

26. Joáb megtámadta az ammoniták (földjén) Rabbát, és el is foglalta a vízivárost.

27. Ekkor Joáb hírvivõket küldött Dávidhoz, és azt üzente: "Megtámadtam Rabbát és elfoglaltam a vízivárost.

28. Gyûjtsd hát össze a nép maradékát, vedd ostrom alá a várost és foglald el, nehogy én vegyem be, aztán az én nevemet adjam neki."

29. Erre Dávid hadba szólította az egész sereget, kivonult Rabba ellen, megostromolta és elfoglalta.

30. Levette Milkom fejérõl a koronát; egy talentum aranyat nyomott és egy szép drágakõ volt belefoglalva; ez most Dávid fejére került. Rengeteg zsákmányt is szerzett a városban.

31. A népességet meg elhurcolta, hogy a fûrészek, a vascsákányok, a vasbalták mellé rendelje s a téglaégetõ kemencékben dolgoztassa õket. Ugyanígy bánt az ammoniták minden városával. Aztán visszatért Dávid az egész sereggel Jeruzsálembe.