Siralmak könyve, 5
1. Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!
2. Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.
3. Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek.
4. Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért.
5. Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk.
6. Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk.
7. Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét.
8. Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükbõl.
9. Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.
10. Bõrünk úgy izzik, mint a kemence az égetõ éhségtõl.
11. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12. A fõembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel.
13. Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban.
14. A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot.
15. Eltûnt szívünkbõl a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk.
16. Lehullott fejünkrõl a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17. Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk.
18. Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta.
19. De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékrõl nemzedékre.
20. Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú idõre?
21. Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted.
22. Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?