Gefunden 17607 Ergebnisse für: ár

  • Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, (Jelenések könyve 16, 10)

  • s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg. (Jelenések könyve 16, 11)

  • A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. (Jelenések könyve 16, 12)

  • S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elõ. (Jelenések könyve 16, 13)

  • Sátáni lelkek, akik csodákat mûvelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák õket a mindenható Isten nagy napjára. (Jelenések könyve 16, 14)

  • Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét. (Jelenések könyve 16, 15)

  • Összegyûjtötték õket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak. (Jelenések könyve 16, 16)

  • A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dõltek. Az Isten színe elõtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki. (Jelenések könyve 16, 19)

  • Az égbõl mázsás szemekben jégesõ zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt. (Jelenések könyve 16, 21)

  • Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: "Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnõ ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. (Jelenések könyve 17, 1)

  • Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. (Jelenések könyve 17, 3)

  • Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakõvel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. (Jelenések könyve 17, 4)


“O passado não conta mais para o Senhor. O que conta é o presente e estar atento e pronto para reparar o que foi feito.” São Padre Pio de Pietrelcina