Gefunden 1782 Ergebnisse für: Asa

  • Ha az igaz is alig menekül meg, hol lesz maradása az istentelennek és a bûnösnek? (Szent Péter I. levele 4, 18)

  • noha a náluknál erõsebb és hatalmasabb angyalok igazságtalanul nem vádolják õket az Úr elõtt. (Szent Péter II. levele 2, 11)

  • De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tûznek. (Szent Péter II. levele 3, 7)

  • Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk. (Szent János I. levele 1, 10)

  • De aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk meg, hogy benne vagyunk. (Szent János I. levele 2, 5)

  • Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erõsek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyõztétek a gonoszt. (Szent János I. levele 2, 14)

  • Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja. (Szent János II. levele 1, 9)

  • Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie. Elküldte angyalát, így adta tudtul szolgájának, Jánosnak, (Jelenések könyve 1, 1)

  • lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. (Jelenések könyve 1, 15)

  • Tudok tetteidrõl, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tûröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad õket. (Jelenések könyve 2, 2)

  • De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Bileám tanításához ragaszkodnak, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és erkölcstelenségre csábítsa Izrael fiait. (Jelenések könyve 2, 14)

  • Olyanok is élnek köztetek, akik a nikolaiták tanításához ragaszkodnak. (Jelenések könyve 2, 15)


“Há alegrias tão sublimes e dores tão profundas que não se consegue exprimir com palavras. O silêncio é o último recurso da alma, quando ela está inefavelmente feliz ou extremamente oprimida!” São Padre Pio de Pietrelcina