Gefunden 290 Ergebnisse für: Eva
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
Meghallgat majd, ha hozzá fohászkodol, és a fogadalmaidat beválthatod. (Jób könyve 22, 27)
Egyszer emelkedik, aztán meg letûnik, elhervad, mint a sósfû, amelyet gyûjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt. (Jób könyve 24, 24)
Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra. (Zsoltárok könyve 9, 5)
A tied dicséretem a nagy közösségben, azok elõtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. (Zsoltárok könyve 22, 26)
Akkor majd folyvást dicsõítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat. (Zsoltárok könyve 61, 9)
Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram. (Zsoltárok könyve 68, 19)
(Zarándokének - Dávidtól.) Ha az Úr nem lett volna velünk - Izrael bevallhatja - (Zsoltárok könyve 124, 1)
Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart. (Zsoltárok könyve 136, 13)
Hazatérve himnuszokat és háladalokat zengtek az égnek: "Mert jó, irgalma örökkévaló". (Makkabeusok I. könyve 4, 24)
Összeszedték a zsákmányt meg a szerzett holmit, aztán levágták Nikanor fejét és jobbját, amelyet oly gõgösen kinyújtott; magukkal vitték, és Jeruzsálem mellett kitûzték. (Makkabeusok I. könyve 7, 47)
Majd kinyitottak egy titkos ajtót a tetõn, és köveket dobálva agyonütötték a fejedelmet embereivel együtt. Darabokra vágták, és levágott fejét odavetették a kint várakozóknak. (Makkabeusok II. könyve 1, 16)