Gefunden 237 Ergebnisse für: Földjén

• Ezért ingereltek haragra kezetek mûvével, meg azzal, hogy idegen isteneknek áldoztok Egyiptom földjén, ahová eljöttetek és ahol letelepedtetek? Így bizony a saját vesztetekre törtök, és átok meg gúny tárgya lesztek a föld minden népe elõtt. (Jeremiás könyve 44, 8)

• Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek? (Jeremiás könyve 44, 9)

• Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtõl, a legkisebbtõl a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. (Jeremiás könyve 44, 12)

• Olyan keményen megbüntetem azokat, akik Egyiptom földjén telepedtek le, mint ahogy Jeruzsálemet megbüntettem: karddal, éhínséggel, döghalállal. (Jeremiás könyve 44, 13)

• Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt. (Jeremiás könyve 44, 14)

• Erre azok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük tömjént szokott áldozni az idegen isteneknek, és az ott álló asszonyok mind, tehát egy nagy csapat [az Egyiptom földjén, Patroszban lakó néppel együtt] így szóltak Jeremiáshoz: (Jeremiás könyve 44, 15)

• De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm - mondja az Úr -, hogy Júda népébõl senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: "Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!" (Jeremiás könyve 44, 26)

• Ám ez a nap Istennek, az Úrnak napja; a bosszúnak a napja, hogy bosszút álljon ellenségein; kardja megemészti õket és jóllakik, megrészegül vérüktõl. Igen, Isten, a Seregek Ura áldozati lakomát tart észak földjén, az Eufrátesz mentén. (Jeremiás könyve 46, 10)

• Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De õk is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bûnhõdésük ideje. (Jeremiás könyve 46, 21)

• "Rajta! Vonuljatok fel a gondtalan nép ellen, amely nyugodtan lakik földjén. Nincsenek sem kapui, sem zárai, elhagyatott helyen lakik. (Jeremiás könyve 49, 31)

• Az Úr megnyitotta fegyvertárát, és elõhozta haragjának fegyvereit. Mert az Úrnak, az Istennek mûve az, ami most a káldeusok földjén végbemegy. (Jeremiás könyve 50, 25)

• Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát, szomszédos városaival együtt - mondja az Úr -, úgy nem lakik ott többé ember, nem telepszik le senki a földjén. (Jeremiás könyve 50, 40)