Gefunden 52 Ergebnisse für: Jehosafát

  • Helyette fia, Jehosafát lett a király. Arra törekedett, hogy erõsebb legyen, mint Izrael. (Krónikák II. könyve 17, 1)

  • A Júda körül levõ föld királyságai nem mertek hadakozni Jehosafát ellen az Úrtól való félelmükben. (Krónikák II. könyve 17, 10)

  • Így Jehosafát egyre hatalmasabb lett, Júdában várakat és raktárvárosokat épített, (Krónikák II. könyve 17, 12)

  • De Jehosafát arra is figyelmeztette Izrael királyát: "Érdeklõdjék azonnal: Mit szól hozzá az Úr?" (Krónikák II. könyve 18, 4)

  • "Menj, mert az Isten a király kezébe adja!" Jehosafát azonban közbevetette: "Nem volna itt inkább az Úrnak valamelyik prófétája, akit megkérdezhetnénk?" (Krónikák II. könyve 18, 6)

  • Izrael királya azt felelte Jehosafátnak: "Van még egy ember, általa megkérdezhetnénk az Urat: Mikajehu, Jimla fia. De gyûlölöm, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem csak rosszat." Jehosafát azt válaszolta: "Ne beszélj így, király!" (Krónikák II. könyve 18, 7)

  • Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak elõttük. (Krónikák II. könyve 18, 9)

  • Tehát Izrael királya és Jehosafát, Júda királya felvonultak Ramot-Gileád ellen. (Krónikák II. könyve 18, 28)

  • Így történt, hogy amikor a harci szekerek vezetõi megpillantották Jehosafátot, azt gondolták: "Ez Izrael királya!" Amikor körös-körül rátámadtak, Jehosafát felkiáltott. S az Úr meg is segítette, és eltérítette õket tõle. (Krónikák II. könyve 18, 31)

  • Jehosafát, Júda királya, épségben visszatért Jeruzsálembe a palotájába. (Krónikák II. könyve 19, 1)

  • Jehu látóember, Hanáni fia elébe ment és figyelmeztette Jehosafát királyt: "Hát te gonosztevõt segítesz és azokkal barátkozol, akik az Urat gyûlölik? Ezért magadra vontad az Úr haragját! (Krónikák II. könyve 19, 2)

  • Jehosafát Jeruzsálemben tartózkodott, de aztán újra kiment a nép közé Beersebától egészen Efraim hegyéig, és visszavezette õket az Úrhoz, atyáik Istenéhez. (Krónikák II. könyve 19, 4)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina