Gefunden 44 Ergebnisse für: a Bábel torony története

  • Ez a könyv Tobit története, Tóbiel fiáé, aki Ananielnek volt a fia, az meg Babael fiáé, Aduelé, Aziel nemzetségébõl, Naftali törzsébõl. (Tóbiás könyve 1, 1)

  • Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. (Zsoltárok könyve 137, 1)

  • Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél! (Zsoltárok könyve 137, 8)

  • Ott ugyanis volt egy 50 könyök magas torony, tele izzó hamuval. Volt benne egy forgatható gépezet, amely minden irányból belesodorta (az embert) az izzó hamuba. (Makkabeusok II. könyve 13, 5)

  • Az Úr neve olyan, mint az erõs torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van. (Példabeszédek könyve 18, 10)

  • Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta. (Dániel könyve 1, 1)

  • Dániel okosan és ügyesen kérdést intézett Arjókhoz, a királyi testõrség parancsnokához, amikor az elindult, hogy megölje Bábel bölcseit. (Dániel könyve 2, 14)

  • kérve õket, hogy könyörögjenek az ég Istenének színe elõtt irgalomért a titok ügyében, nehogy Dániel és társai is elvesszenek Bábel többi bölcseivel együtt. (Dániel könyve 2, 18)

  • Aztán Dániel bement Arjókhoz, akit a király megbízott Bábel bölcseinek kivégzésével, és így szólt hozzá: "Ne bántsd Bábel bölcseit! Vezess a király színe elé, és elõadom a királynak a megfejtést." (Dániel könyve 2, 24)

  • Ekkor a király felmagasztalta Dánielt: tömérdek ajándékot adott neki, kinevezte Bábel egész tartományának kormányzójává, és Bábel valamennyi bölcsének fõfelügyelõjévé. (Dániel könyve 2, 48)

  • Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Bábel tartományának kormányzását bízza Sadrakra, Mesakra és Abednegóra. Maga Dániel a király udvarában maradt. (Dániel könyve 2, 49)

  • Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel. (Dániel könyve 3, 1)


“Onde não há obediência, não há virtude. Onde não há virtude, não há bem, não há amor; e onde não há amor, não há Deus; e sem Deus não se chega ao Paraíso. Tudo isso é como uma escada: se faltar um degrau, caímos”. São Padre Pio de Pietrelcina