Gefunden 174 Ergebnisse für: elõtte
Akkor az, aki házadból megmarad, elé járul s leborul elõtte, hogy aprópénzt vagy egy darab kenyeret kolduljon tõle e szavakkal: Adj valami munkát valamelyik papod mellett, hogy legyen egy darab kenyerem, amit egyem." (Sámuel I. könyve 2, 36)
Lándzsája nyele olyan volt, mint egy zubolyfa, a lándzsája hegye meg 600 sékel vasat nyomott. Elõtte haladt a fegyverhordozója. (Sámuel I. könyve 17, 7)
A filiszteus is egyre közelebb jött Dávidhoz, a fegyverhordozója elõtte. (Sámuel I. könyve 17, 41)
Saul megkérdezte: "Milyennek látod?" Az asszony így felelt: "Egy öregember száll fölfelé, köntösébe burkolózva." Ebbõl Saul megtudta, hogy Sámuel. A földig hajolt és leborult elõtte. (Sámuel I. könyve 28, 14)
Fogták a nyájakat meg a csordákat és elõtte terelve õket így szóltak: "Lám, Dávid zsákmánya!" (Sámuel I. könyve 30, 20)
A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult elõtte. (Sámuel II. könyve 1, 2)
Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig elõtte ment. (Sámuel II. könyve 6, 4)
Aztán legyõzte a moábitákat, majd - miután parancsára a földre feküdtek elõtte -, mérõzsinórral kimérte õket. Két mérõzsinórnyit mért a megölésükre és egy teljes mérõzsinórnyit az életben hagyásukra. Így a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki. (Sámuel II. könyve 8, 2)
Amikor Saul fiának, Jonatánnak a fia, Mifiboset megérkezett Dávidhoz, földig hajolt és arcra borult elõtte. Dávid megszólította: "Mifiboset!" "Itt vagyok, szolgálatodra" - felelte. (Sámuel II. könyve 9, 6)
Akkor fogta a serpenyõt és kiborította elõtte. De õ nem akart enni, hanem azt mondta: "Menjetek ki innét, mindnyájan!" Erre mindannyian elmentek. (Sámuel II. könyve 13, 9)
A Tekoába való asszony tehát bement a királyhoz, arcra borult a földön, hódolt elõtte és így beszélt: "Segíts rajtam, ó király!" (Sámuel II. könyve 14, 4)
Ha aztán valaki odament és leborult elõtte, kezét nyújtotta neki, magához vonta és megölelte. (Sámuel II. könyve 15, 5)