Gefunden 3575 Ergebnisse für: hal

  • Hárán meghalt, atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Úrban. (Teremtés könyve 11, 28)

  • Terach 205 éves korában halt meg Háránban. (Teremtés könyve 11, 32)

  • Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte õket egészen Dánig. (Teremtés könyve 14, 14)

  • Aztán még így szólt: "Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben. (Teremtés könyve 16, 11)

  • De Izmaelt illetõen is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem. (Teremtés könyve 17, 20)

  • Az folytatta: "A jövõ évben ez idõ tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz." Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. (Teremtés könyve 18, 10)

  • hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom. (Teremtés könyve 19, 19)

  • Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!" (Teremtés könyve 19, 32)

  • Másnap az idõsebb azt mondta a fiatalabbnak: "Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen." (Teremtés könyve 19, 34)

  • Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: "Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert õ feleség." (Teremtés könyve 20, 3)

  • Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel õ próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz, te és minden, ami a tied." (Teremtés könyve 20, 7)

  • Sára így szólt: "Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül." (Teremtés könyve 21, 6)


“Não se desencoraje, pois, se na alma existe o contínuo esforço de melhorar, no final o Senhor a premia fazendo nela florir, de repente, todas as virtudes como num jardim florido.” São Padre Pio de Pietrelcina