Gefunden 109 Ergebnisse für: haragja

  • Ezért egészen eltölt az Úr haragja, tovább már nem bírom magamban tartani. Öntsd ki a gyermekekre az utcán, és az összeverõdött ifjakra egyaránt. Mert mind fogságra jutnak: a férj és a feleség; az õsz hajú öreg és az aggastyán. (Jeremiás könyve 6, 11)

  • Ha búzát vetnek, tövist aratnak; fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt. (Jeremiás könyve 12, 13)

  • Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idõk végén értitek ezt meg világosan. (Jeremiás könyve 23, 20)

  • Az oroszlán elõjött rejtekébõl, országuk pusztasággá lett a pusztító kard és az Úr izzó haragja miatt. (Jeremiás könyve 25, 38)

  • Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idõk végén értitek ezt meg. (Jeremiás könyve 30, 24)

  • Az Úr haragja miatt nem lesz többé lakója, hanem kihalt pusztasággá válik. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad, és felszisszen ennyi csapás láttán. (Jeremiás könyve 50, 13)

  • Menjetek ki belõle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elõl! (Jeremiás könyve 51, 45)

  • Az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg végül el nem vetette õket színe elõl. Cidkija fellázadt Babilon királya ellen. (Jeremiás könyve 52, 3)

  • Imádkozzatok értünk is az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hiszen vétkeztünk Urunk, a mi Istenünk ellen, s az Úr neheztelése és haragja mind a mai napig nem fordult el tõlünk. (Báruk könyve 1, 13)

  • Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt: Halljátok meg Sion szomszédjai! Isten nagy szomorúságot küldött rám, (Báruk könyve 4, 9)

  • Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!" (Jónás könyve 3, 9)

  • Haragjával szemben ki állhat meg, heves bosszúja elõtt állva ki maradhat? Haragja kiárad, mint a tûz, darabokra törnek elõtte a sziklák. (Náhum könyve 1, 6)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina