Gefunden 386 Ergebnisse für: por

  • A király ezt felelte neki: "Mit szaporítod a szót? Elrendelem, hogy te és Ciba osztozzatok a földön." (Sámuel II. könyve 19, 30)

  • Elõtte láng csapott fel, izzó parázs záporozott. (Sámuel II. könyve 22, 13)

  • Ha üldözõbe vettem, utolértem ellenségeimet, s nem tértem vissza, csak ha eltiportam õket. (Sámuel II. könyve 22, 38)

  • Eltiportam õket, akár a téren a port, úgy tapostam õket, mint az utca szennyét. (Sámuel II. könyve 22, 43)

  • "Fölemeltelek a porból és népem, Izrael fejedelmévé tettelek. Te mégis Jerobeám útjára léptél, bûnbe vitted népemet, Izraelt, úgyhogy vétkeivel haragra ingerelt, (Királyok I. könyve 16, 2)

  • Nemsokára elsötétedett az ég a viharfellegektõl, és hatalmas záporesõ esett. Acháb szekérre ült és Jiszreelbe sietett. Az Úr keze azonban Illés fölött volt. (Királyok I. könyve 18, 45)

  • Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb (házából) mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben. (Királyok I. könyve 21, 21)

  • Az arámiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael földjérõl magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Naamán felesége szolgálatába került. (Királyok II. könyve 5, 2)

  • Nagy lakomát rendezett nekik, s miután ettek és ittak, elengedte õket. Visszatértek urukhoz. De attól kezdve soha többé nem hatoltak be Izrael földjére Arám portyásai. (Királyok II. könyve 6, 23)

  • Az Úr ugyanis nem hagyott meg Joachásznak több embert, mint ötven lovast, tíz harci szekeret és tízezer gyalogost. Arám királya megsemmisítette õket és egyenlõvé tette a széttiport porral. (Királyok II. könyve 13, 7)

  • Ezzel Elizeus meghalt és eltemették. De aztán minden esztendõben moábita portyázók törtek rá az országra. (Királyok II. könyve 13, 20)

  • Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt. (Királyok II. könyve 13, 21)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina