Énekek éneke, 1
13. Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd.
13. Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd.
A dalok könyvének 1. fejezete a vőlegény és a menyasszony közötti szerelmi történet bevezetése, amelyet a költészet és a metaforák révén fejeznek ki. A menyasszony vágyakozik a vőlegény jelenlétére, és vonzó és bájos embernek írja le. Az alábbi versek olyan témákkal foglalkoznak, mint a szerelem, a szépség, a vonzerő és a vágy, amelyek központi szerepet játszanak a dalok könyvében elmondott történetben.
Példabeszédek 5:18-19: "Áldott a tavaszod, és örülj az ifjúságának nőjével. Szerető cervo-ként és kecses Gazella-ként a melleid mindig leültek; és a szeretetedért, hogy örökké vagy." Ezek a versek arról szólnak, hogy fontos a cég társaságában, valamint a vőlegény és a menyasszony do dalokban történő értékelésének és örülésének fontosságáról.
1 János 4:18: "A szerelemben nincs félelem, mielőtt a tökéletes szerelem félelmet vet fel; a félelem magában foglalja a büntetést; és aki attól tart, hogy nem tökéletes a szerelemben." A szerelem a dalok központi témája, és ez a vers kiemeli a félelem nélküli szerelem fontosságát a bizalom és a biztonság alapján.
Példabeszédek 31:30: "A félrevezetés a kegyelem, a hiábavaló pedig a szépség, de az a nő, aki fél az Úrtól, ezt dicsérik." A dalok menyasszonyát gyönyörűnek és vonzónak nevezik, de ez a vers rámutat egy belső szépség fontosságára, Isten félelme és imádatán alapul.
Zsoltár 42:1: "Csakúgy, ahogy a szarvas a vizek láncain áttör, így sóhajt a lelkem érted, Istenem!" A szeretett jelenlétének vágya és vágyakozása ismétlődő témák a dalokban, és ez a vers megmutatja, mennyire intenzív és mély szenzáció lehet.
Példabeszédek 27:19: "Csakúgy, mint a vizekben, az arc az arcnak felel meg, úgy az ember szíve az embernek." A vőlegény és a menyasszony közötti kapcsolatot a dalokban mélynek és intimnek nevezik, és ez a vers hangsúlyozza a kommunikáció és az érzelmi kapcsolat fontosságát minden kapcsolatban.
“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina