1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
2 Emberfia, adj fel Izrael házának egy rejtélyt és mondj el neki egy példázatot.
3 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Egy nagy szárnyú, díszes tollazatú hatalmas sas kiterjesztette szárnyait, elment a Libanonra, és elvitte a cédrusfa hegyét.
4 Letörte a legkiemelkedõbb ágát, elvitte a kereskedõk országába, és letette a kereskedõk egyik városába.
5 Aztán vette a cédrus egyik hajtását, és elültette a jól elõkészített földbe, bõséges vízfolyás mellé, odaültette szegélynek.
6 Az ág gyökeret eresztett, és alacsony növésû, dús szõlõvé fejlõdött. Ágait feléje fordította, gyökerei meg alatta voltak. Szõlõvé fejlõdött, vesszõket hajtott és ágakat növesztett.
7 Volt egy másik nagy szárnyú és díszes tollazatú, hatalmas sas is. S lám, a szõlõ feléje eresztette ki gyökereit, feléje nyújtotta vesszõit arról a földrõl, ahova ültették, hogy öntözze.
8 Termékeny földbe, bõséges vízfolyás mellé ültették, hogy vesszõket hajtson és termést hozzon, és gyönyörû szõlõtõvé fejlõdjön.
9 Mondd ezért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Javára válik ez? Vajon a sas nem tépi ki a gyökereit, nem szakítja le gyümölcsét, nem teszi tönkre minden gyenge hajtását? Nem is kell erõs kéz és népes nép, hogy kitépje gyökereit.
10 Elültették, de szerencsés lesz-e? Ha megérinti a keleti szél, nem szárad-e ki teljesen? Ki fog száradni azon a földön, ahová ültették.
11 Az Úr szózatot intézett hozzám:
12 Szólj ehhez a lázongó nemzedékhez: Ugye nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Nézzétek, Babilon királya Jeruzsálembe jött, s elvitte királyát és fõembereit, elhurcolta õket magához, Babilonba.
13 Aztán fogott egy királyi sarjat, szövetséget kötött vele és esküre kötelezte. Az ország nagyjait elvitte,
14 hogy a királyság jelentéktelenné váljék, ne tudjon fellázadni, tartsa meg a szövetséget és legyen hûséges.
15 De ez elpártolt tõle, követeket küldött Egyiptomba, hogy lovakat és nagy sereget szerezzen. Vajon sikerül neki? Megmenekül, aki így járt el? Megmenekül, aki megszegte a szövetséget?
16 Amint igaz, hogy élek- mondja az Úr, az Isten -, megesküszöm rá: annak a királynak a földjén, aki királlyá tette, akinek esküjét semmibe vette és szövetségét megszegte, ott, Babilonban fog meghalni.
17 A fáraó ugyanis nem jön segítségére nagy sereggel és tömérdek hadinéppel, amikor az majd sáncot hány és bástyát épít, hogy számtalan ember életét kioltsa.
18 Semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, noha kezet adott rá. Mivel ezt mind elkövette, nem fog megmenekülni.
19 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: esküm, amit semmibe vett, szövetségem, amit megszegett, a fejére száll.
20 Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, s ítéletet tartok fölötte ellenem elkövetett hûtlensége miatt.
21 Válogatott harcosai kard élén hullnak el, s akik megmaradnak, azokat szétszórom a szél minden irányába. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.
22 Ezt mondja az Úr, az Isten: Én is veszek a nagy cédrusfa tetejérõl, a legmagasabb ágáról egy hajtást, és elültetem egy igen magas hegyen.
23 Izrael magas hegyén ültetem el, s ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá fejlõdik. Mindenféle madár alatta lakik, és mindenfajta szárnyas ágai árnyékában pihen meg.
24 S a mezõ minden fája megtudja, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát, én szárítottam ki a zöldellõ fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondtam ezt, és véghez is viszem.
Versículos relacionados com Ezekiel könyve, 17:
Ezekiel 17 egy olyan fejezet, amelyben a próféta metaforát használ Izrael Istenhez viszonyított hűtlenségének ábrázolására. Összehasonlítja a nemzetet egy nagy cédrussal, amely ahelyett, hogy Istenben bízna, más nemzetekben és istenekben támogatást keres, ami az ő bukásához és megsemmisítéséhez vezet. Az Ezékiel 17 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatos versek megtalálása érdekében figyelembe vették a hűtlenség témáit, a többi nemzetbe vetett bizalmat és az esést. Az alábbiakban öt verset választunk, amelyek a témák közelségének sorrendjében vannak választva:
Jeremiás 2:13: "Mert az embereim két gonoszságot követtek el: elhagyták nekem az élő víz forrását; és a tartályokat ástak, repedt tartályokat, amelyek nem tartják meg a vizet." Ez a vers az Izrael hűtlenségéről szól, amikor elhagyja Istent, amely az élet forrása és az öröm, hogy más dolgokban megelégedjen.
Ézsaiás 30:1-2: "Jaj a lázadó gyermekeknek! - Oracle of Law - akik cselekednek, de nem az enyém, akik szövetségeket alakítanak ki, de szellemem nélkül, a bűn felhalmozódása a bűn felett! , Egyiptom árnyékában keressen menedéket! " Ez a vers elítéli Izrael más nemzetekbe vetett bizalmát anélkül, hogy Isten irányítását keresi, ami több bűnt és hűtlenséget eredményez.
Jeremiás 13:23: "Vajon egy etióp megváltoztatja -e a bőrt, vagy egy leopárdot a foltokhoz? Ugyanígy, te, aki megszokta a gonoszt, nem képes jót tenni." Ez a vers az Izrael bukásának elkerülhetetlenségéről szól, amely megszokta a gonoszt és elfordult Istentől.
HOSEA 14:3: "Asszíria nem fog megmenteni minket, már nem fogunk lovakat összegyűjteni, már nem hívjuk a kezünk munkáit. Az árva az árva együttérzést talál." Ez a vers ábrázolja az Izraelben bekövetkezett átalakulást, amelynek el kell hagynia a többi nemzetbe vetett bizalmát és visszatérnie Istenbe, amely az egyetlen, amely képes megmenteni őket.
Ézsaiás 31:1: "Jaj azoknak, akik Segélyt keresnek Egyiptomba, aki bízik a lovakban, a háborús autókban, a fuvarozók tömegében, a lovakban és Uram! " Ez a vers megerősíti azt az üzenetet, hogy a többi nemzet és a földi dolgokba vetett bizalom esést és pusztulást eredményez, és hogy az üdvösség egyetlen biztonságos forrása Isten.
Kapitel: