Jób könyve, 1

21. Így szólt: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhébõl, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!"

Verse im Zusammenhang mit Jób könyve, 1:

Job 1. fejezete egy olyan ember történetét írja le, aki gazdag volt, igazságos, és félt Istentől. A Sátán Istennel azzal érvelt, hogy a munka csak jóléte miatt igaz, és ha csak őt vitték, átkozja Istent. Isten megengedte a Sátánnak, hogy sújtja Jobot, és mindent, ami az árukból gyermekeihez vitte, mindent elhozott. Ennek ellenére Job nem átkozta Istent, hanem imádta és meghajolta az Úr nevét.

Zsoltár 34:19: "Az igazaknak sok szenvedése van, de az Úr mindenki eljuttatja őt." Ez a vers tükrözi a munka 1. fejezetének központi gondolatát, miszerint az igazak sok szenvedésen átélhetnek, Isten még mindig vele van, és megszabadítja tőlük.

2 Korinthusok 4:17: "A fény és a pillanatnyi nyomorúsághoz nagyon kiváló dicsőség örök súlyát eredményezi számunkra." Ez a vers arról szól, hogy az életben átmenő szenvedések és gyötrelmek, és felkészítsünk minket az eljövendő örök dicsőségre, ugyanúgy, mint a munka, a veszteségei ellenére hű maradt Istenhez.

Róma 8:28: "És tudjuk, hogy minden dolog az Istent szerető személyek javáért, azoknak, akiket céljuk szerint hívnak." Ez a vers arról szól, hogy minden dolog, beleértve a szenvedéseket is, együtt működnek azoknak a javainak, akik szeretik Istent, csakúgy, mint a munka hű maradt, még a szenvedés közepette is.

1 Péter 5:10: "Minden kegyelem istene, aki Krisztusban örök dicsőségére hívta fel téged, miután egy kicsit szenvedett, ő maga javítja, határozottan, megerősíti és alátámasztja." Ez a vers arról szól, hogy Isten milyen Isten Istene, és hogyan tud erősíteni és javítani azokat, akik egy kicsit szenvednek, ugyanúgy, mint Job szilárd maradt a szenvedés közepette.