Jób könyve, 39

14. Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki õket.

Verse im Zusammenhang mit Jób könyve, 39:

A 39. munka vadállatokkal és az Istent gondozóval foglalkozik számukra, bemutatva példákat, hogyan viselkednek és szaporodnak. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:

Zsoltár 104:21: "A zsákmány ajka, és keresse meg Istent megélhetésük miatt." Ez a vers azt mutatja, hogy Isten vadállatainak a túlélésüktől függ.

Példabeszédek 30:25: "A hangyák nem erős emberek, mégis nyáron elkészítik ételeiket." A vadon élő állatokhoz hasonlóan a hangyáknak is van egy ösztöne, amely arra készteti őket, hogy felkészüljenek a jövőre.

Ézsaiás 11:6: "A farkas a báránytal lakik, és a leopárd lefekszik a kecskével; a borjú, az új oroszlán és az árpa együtt jár, és egy kicsi irányítja őket." Ez a vers leírja azt a békét, amely Isten teremtésében létezik.

Máté 6:26: "Figyelje meg a mennyek madarait: Ne vegyen, ne begyűjtse és ne gyűljön be pajtaban; azonban a mennyei Atyád fenntartja őket. Nem van sokkal több értéke, mint a madarak?" Jézus példaként használja a teremtést, hogy megmutassa Isten aggodalmát, hogy támogassa az összes lényt.

Jeremiah 8:7: "Még a mennyben lévő gólya is ismeri a migráció idejét; a tekercs, a grou és a fecske gondosan megfigyeli az érkezés idejét. De az embereim nem ismerik az Úr ítéletét." Ez a vers összehasonlítja Isten teremtésének bölcsességét az Izrael népének bölcsességének hiányával az isteni ítéletükkel kapcsolatban.