Kolosszeieknek írt levél, 3

15. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.

Verse im Zusammenhang mit Kolosszeieknek írt levél, 3:

A kolosszusok 3. fejezete elsősorban arról szól, hogy a keresztényeknek miként kell élniük életüket Krisztussal való egyesülésben, félretéve a világot a világon, és fentről keresnek dolgokat. Hangsúlyozza azt is, hogy a bevonás fontosságát olyan erényekkel, mint a jóság, az alázat és a szeretet, valamint a béke fenntartása a testvérek körében. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:

Róma 12:2: "Ne felelj meg ennek a világnak a mintájának, hanem váljon az elméd megújításává, hogy képesek megtapasztalni és bebizonyítani Isten jó, kellemes és tökéletes akaratát." Ez a vers arról szól, hogy fontos a világon való elmozdulás és az elme megújításán keresztül való áttérés, hogy megismerhessük és megtesszük Isten akaratát.

1 János 2:15-16: "Ne szeresd a világot, vagy mi van. Ha valaki szereti a világot, az Atya szeretete nincs benne. Mert a világon - a test kapzsisága, a A szem kapzsisága és az áruk feltárása - nem az Atyától, hanem a világból származik. " Ez a vers arról is beszél, hogy fontos -e elmozdulni a világon a dolgoktól, és mindenekelőtt szeretni Istent.

Efézus 4:2: "Minden alázattal és szelídséggel, türelemmel állj egymáshoz." Ez a vers hangsúlyozza az egység és a béke fenntartásának fontosságát a testvérek körében, türelmes és szeretve egymással.

Colossians 3:23-24: "Bármit is csinálnak, minden szívükkel, az Úrért, és nem az embereknek, tudva, hogy megkapják az öröklés jutalmát. Krisztusnak, az Úrnak, az, hogy szolgálsz "" Ez a vers kiemeli annak fontosságát, hogy mindent a kiválósággal és a szív -orientált szívvel tegyünk, ahelyett, hogy a férfiak jóváhagyását keresik.

1 Péter 3:3-4: "Ne legyen díszítve, ami ki van kapcsolva, mint például fonott haj és arany ékszerek vagy finom ruhák; de legyen a szív belső embere, csatlakozik a szelíd és csendes szellem megsemmisíthetetlen jelmezéhez. ami nagy értékű Isten előtt. " Ez a vers arról szól, hogy fontos a belső karakter és az erények iránti aggodalom, mint a külső megjelenés.