Krónikák II. könyve, 33

17. Ám a nép még mindig a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az õ Istenének.

Verse im Zusammenhang mit Krónikák II. könyve, 33:

A 2 krónika 33. fejezete elmondja Manasseh, Hezekia fia történetét, aki 55 évig uralkodott Júdában, és azt tette, ami az Úr szemében gonosz volt, és az emberek bálványimádáshoz és az utálatosság gyakorlatához vezetett. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:

2 Királyok 21:9: "De nem hallottak; és Manasseh arra késztette őket, hogy jobban kivonják őket, mint a nemzetek, amelyeket az Úr elpusztított Izrael gyermekei előtt." Ez a vers szemlélteti a Manasseh hitehagyás kiterjesztését, és mivel ez nemcsak őt, hanem Júda minden emberét is érintette.

Ézsaiás 55:7: "Hagyja a gonoszokat az útjára, és a gonosz ember gondolataira, és az Úrhoz forduljon, hogy együttérző legyen vele; váljon Istenünkhöz, mert nagyszerű megbocsátani." Ez a vers a megtérés és a megtérés fontosságáról szól, hangsúlyozva, hogy Isten irgalmas és hajlandó megbocsátani azokhoz, akik vele fordulnak.

Zsoltár 32:5: "Bevallom a bűnömnek, és a gonoszságom nem fedte le. Ez a zsoltár kiemeli a bűnök vallomása fontosságát és azt, hogy ez hogyan vezethet megbocsátáshoz és helyreállításhoz.

2 Krónikák 34:27: "Mert a szíved sikerült, és alázott téged Isten előtt, hallgatva a szavait ennek a helynek és a lakosainak ellen, és megalázott előttem, és a ruháit szakították, és sírtam előttem, én is én is, én is. Hallottalak, mondja az Úr. " Ez a vers arról szól, hogy Isten az alázatra és a bűnbánatra adott válaszáról szól, jelezve, hogy hajlandó megbocsátani és meghallgatni azokat, akik hozzá fordulnak.

2 Korinthus 7:10: "Mert Isten szerint a szomorúság bűnbánatot okoz az üdvösségért, ami senki sem hoz mérlegelést; de a világ szomorúsága halált okoz." Ez a vers kiemeli a szomorúság és a fájdalom fontosságát a keresztény életben, rámutatva, hogy ez megtéréshez és üdvösséghez vezethet.