1 A hét elsõ napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az elõkészített illatszereket is.
2 Úgy találták, hogy a kõ el volt a sírtól hengerítve.
3 Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.
4 Még fel sem ocsúdtak meglepetésükbõl, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában.
5 Ijedtükben a földre szegezõdött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élõt a halottak között?
6 Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt:
7 Az Emberfiának - mondta - a bûnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad."
8 Erre eszükbe jutottak e szavai.
9 A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek.
10 Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak,
11 de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.
12 Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.
13 Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevû helységbe, amely Jeruzsálemtõl hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.
14 Az eseményekrõl beszélgettek.
15 Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16 De szemük képtelen volt felismerni.
17 Megszólította õket: "Mirõl beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak.
18 Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban."
19 "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép elõtt.
20 Fõpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették.
21 Azt reméltük pedig, hogy õ meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek.
22 Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál,
23 s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él.
24 Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de õt magát nem látták."
25 Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.
26 Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsõségébe?"
27 Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.
28 Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29 De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenõben van." Betért hát, és velük maradt.
30 Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik.
31 Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltûnt a szemük elõl.
32 "Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?"
33 Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat.
34 Azzal fogadták õket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
35 Erre õk is beszámoltak az úton történtekrõl, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.
36 Míg ezekrõl beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte õket: "Békesség nektek!"
37 Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.
38 De õ így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben?
39 Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van."
40 Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.
41 De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?"
42 Adtak neki egy darab sült halat.
43 Fogta és a szemük láttára evett belõle.
44 Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
45 Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta:
46 "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból.
47 Nevében megtérést és bûnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtõl kezdve.
48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
49 Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erõt."
50 Ezután kivezette õket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta õket.
51 Áldás közben megvált tõlük, és fölemelkedett az égbe.
52 Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53 Mindig a templomban voltak, és dicsõítették az Istent.
Versículos relacionados com Lukács evangéliuma, 24:
Szent Lukács 24 Jézus feltámadásának és a tanítványoknak való megjelenésének eseményéről számol be. Ez egy fejezet, amely tele van rejtélyekkel, érzelmekkel és kinyilatkoztatással. Az alábbiakban öt vers található a Biblia más részeiből, amelyek a Szent Lukács 24 -ben szereplő témákra vonatkoznak:
János 11:25-26: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, annak ellenére, hogy meghal, élni fog; és mindenki, aki él és hisz bennem, nem fog meghalni örökké." Ezek a Jézusoktól Martha, Lazarus nővére szavai azt mutatják, hogy Jézusnak hatalma van a halál felett, és hogy azok, akik hisznek benne, örök életet fognak élni.
Máté 28:6: "Nincs itt, mert felállt, ahogy mondta. Gyere, nézd meg, hol feküdt." Az angyal ilyen szavai az üres sírban azt jelzik, hogy Jézus feltámadása valóban megtörtént, és hogy már nem halott meg.
ApCsel 1:9: "És amikor ezt mondta, megemelkedett a látásukban, és egy felhő fogadta, hogy a szemébe rejti." Ezek a szavak leírják Jézus mennybe való emelkedését, megmutatva, hogy már nem jelen van a Földön fizikailag.
János 20:29: "Jézus azt mondta neki, mert láttad, Thomas nőtt; megáldotta azokat, akik még nem láttak és hittek." Jézus ilyen szavai Thomasnak, akinek látnia kellett Jézust, hogy higgye, azt jelzi, hogy a hit elengedhetetlen a Jézus feltámadásában való hithez.
1 Korinthusok 15:17: "És ha Krisztus nem emelkedett, akkor hiábavaló a hitedért, és még mindig a bűneidben vagy." Pál ilyen szavai megmutatják Jézus feltámadásának fontosságát, mint a keresztény hit és a bűnök megmentésének alapját.
Kapitel: