Makkabeusok II. könyve, 9

15. A zsidókat egy sorba akarta venni az athéniekkel, pedig nemrég még az eltemetésre sem tartotta õket érdemesnek, és gyermekeikkel oda akarta õket vetni a ragadozó madaraknak vagy a vadállatoknak prédául.

Verse im Zusammenhang mit Makkabeusok II. könyve, 9:

A 2 Maccabee 9. fejezete elmondja a Seleucid King IV. Halálának halálát és utolsó pillanatait, amelyek brutálisan üldözték a zsidókat, és a Jeruzsálem Szent Templomát rendezték. Az alábbiakban kiválasztott versek az isteni büntetés, a bűnbánat és az irgalom témáihoz kapcsolódnak.

Zsoltár 50:22: "Értsd meg ezt most, aki elfelejti Istent, hogy ez nem összetörik, bárki szabadon." Ez a vers arról szól, hogy elfelejtik Istent és az ő igazságát, akik elpusztulnak, és bárki nélkül megsemmisítik őket, amelyek alkalmazhatók az Antiochus királyra.

Jeremiás 31:18: "Természetesen hallottam Ephraimot, akit sajnálkoztak: büntettél, és büntettem, mint egy bika még nem megszelídítve; megtérítek és megtérítek, mert te vagy az Úr, Istenem." Ez a vers megmutatja a bűnbánat fontosságát és az Isten bocsánatkérését. Alkalmazható azokra a zsidókra, akik Antiochus kormánya alatt szenvedtek, valamint maga a király, aki utolsó pillanataiban állítólag isteni megbocsátást keresett.

Zsoltár 103:8-10: "Az Úr irgalmas és együttérző, későn dühös és nagy szeretetben van. Nem vádol vagy bosszút áll örökre; nem bánik bennünket bűneinknek, és nem térünk vissza a mi bűncselekményeinkhez." Ez a vers kiemeli Isten irgalmát és együttérzését, amely nem az embereket hibáik szerint kezeli, hanem szeretettel és megbocsátással. Alkalmazható azokra, akik isteni bűnbánatot és megbocsátást keresnek.

Példabeszédek 16:18: "A büszkeség megelőzi a pusztítást, és a Lélek rohanása megelőzi a bukást." Ez a vers a büszkeség és az arrogancia veszélyeiről szól, amelyek eséshez és pusztításhoz vezethetnek. Alkalmazható az Antiochus királyra, akinek büszkesége és zsarnoka arra késztette őt, hogy Isten megbüntesse.

Lukács 15:10: "Így mondom neked, öröm van Isten angyalainak jelenlétében egyetlen bűnös által, aki megbánja." Ez a vers megmutatja azt az örömöt, amely a mennyben fordul elő, amikor egy ember megbánja és Istenhez fordul. Alkalmazható azokra a zsidókra, akik Antiochus kormánya alatt szenvedtek, valamint maga a király, aki utolsó pillanataiban állítólag isteni megbocsátást keresett.