Második Törvénykönyv, 2

23. S ami az avvitákat illeti, akik Gáza környékén éltek, õket a kaftoriták irt ották ki, akik Kaftorból vándoroltak ki és telepedtek le a helyükre.)

Verse im Zusammenhang mit Második Törvénykönyv, 2:

A Mózes 2 elmondja az izraeliták utazását a sivatagon keresztül és annak más nemzetekkel való találkozásán keresztül, beleértve az edomitokat és a moabitákat. A fejezet kiemeli a Föld és a népek tiszteletben tartásának fontosságát az ígért föld felé vezető úton. Az alábbiakban öt vers található a Mózes 2 -ben szereplő témákkal kapcsolatban:

Mózes 2:4- "Adj neki háborút, harcolj vele." Ez a vers Isten utasítása az izraeliták számára, hogy harcoljanak Seom, az amoriták királya ellen. Megmutatja, hogy bár az izraeliták az ígért földre utaztak, még mindig harcolniuk kell érte.

Mózes 2:19 - "És nem volt velük, sem a Moab -nal; nem harcoltál velük, sem volt harc." Mózes emlékezteti az izraelitákat, hogy nem szabad harcolni a moabitákkal, mert Isten adta nekik a Földet, mint örökséget. Ez rávilágít a föld és az ellenségek tiszteletének tiszteletben tartásának fontosságára.

Mózes 2:25 - "A mai naptól kezdve elkezdem a terror és a félelem tőled az egész menny alá az emberek felett, akik hallják a hírnevedet és rázkódnak előtted." Isten megígérte az izraelitáknak, hogy félelmet fog tenni azoknak a népeknek a szívébe, amelyeket az ígért föld felé vezető úton találtak. Ez azt mutatja, hogy az izraeliták győzelme nem csak katonai képességeiktől, hanem az isteni beavatkozástól is függ.

Mózes 2:30 - "És Seom, a Hesbom királya, nem akarta, hogy átmenjünk a földjén; mert az Úr Istened megkeményítette a szellemét, és a szívét makacs tette, hogy a kezedbe kerüljön, ahogy ma látja. " Ez a vers kiemeli azt a hitet, hogy Isten irányítja az izraeliták sorsát, és hogy ellenségeit isteni akarat adja át a kezébe.

Mózes 2:37 - "Csak az ammon gyermekeinek földjével, amelyet még nem érkezett meg, sem az egész Ribeira Jaboque -ba, sem a hegyi városokba, sem a mi Istenünk Úr, sem pedig tiltott." Ez a vers az izraelitákra hasonlít, hogy nem szabad harcolni az Ammon gyermekeivel, mert Isten nem adta nekik ezt a földet. Ez kiemeli annak fontosságát, hogy tiszteletben tartsák az Isten által meghatározott korlátokat, és ne keressenek többet, mint amennyit ígértek.