1 Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe elõtt. Abban az idõben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort.
2 A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezõn a csatában.
3 Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: "Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyõzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezébõl."
4 A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát.
5 Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld.
6 A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: "Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?" Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett,
7 fa filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: "Istenük eljött hozzájuk a táborba." És így beszéltek: "Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elõ!
8 Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezébõl? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában.
9 Szedjétek hát össze minden erõtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint õk voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!"
10 A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett.
11 Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.
12 Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérrõl, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején.
13 Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki.
14 A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: "Mit jelent ez a nagy zajongás?" Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt.
15 Éli kilencvennyolc esztendõs volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit.
16 Az ember jelentette Élinek: "A táborból jövök, ma menekültem el a csatából." Az megkérdezte: "Mi történt fiam?"
17 A hírhozó ezt válaszolta: "Izrael megfutamodott a filiszteusok elõl. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették."
18 Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt.
19 Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások.
20 Mivel haldoklott, a körülötte levõ asszonyok így beszéltek hozzá: "Ne aggódj, fiút szültél!" De nem felelt, nem vetett rá ügyet.
21 A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy "odavan Izrael becsülete", az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt.
22 Így beszélt: "Kiveszett Izraelbõl a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját."
Versículos relacionados com Sámuel I. könyve, 4:
Az 1. fejezetben Samuel az Izrael és a filiszteusok közötti harcról számol be, ahol a filiszteusok legyőzték az izraelitákat és elfogták a Szövetség ládáját. Az izraeliták téves meggyőződtek arról, hogy az Ark előnyt ad nekik a csatában, de nem vette figyelembe az Isten parancsolatainak betartásának és bűnbánatának szükségességének szükségességét. A bárkát, amelynek Isten jelenlétének szimbólumának kell lennie, végül Izrael ellenségei elfogták, akiket gondatlanul büntettek.
Zsoltár 44:9-10: "De most elutasítottál minket és összezavarodott minket; már nem jöttem ki a seregeinkkel. Visszatér minket az ellenség előtt, és azok, akik utálnak minket, hogy megragadjanak minket." A zsoltáros kifejezi az elhagyás fájdalmát és érzését, amelyet az izraelitáknak a filiszteusok elleni küzdelem során érezniük kellett, mivel azt hitték, hogy Isten az ő oldalán van, de legyőzték őket.
Példabeszédek 16:18: "Kiváló megelőzi a romot, és a Lélek szemtelensége megelőzi a bukást." Az izraeliták gondatlanul viselkedtek, és azt hitték, hogy a szövetség ládája előnyt jelent nekik a csatában. Ez büszke és büszke hozzáállást mutat, amely végül vereségéhez és a bárkás filiszteusokon keresztül történő elfogásához vezetett.
Ézsaiás 1:16-17: "Mosson és tisztítson meg téged; vegye el a cselekedeteid gonoszságát a szemem előtt; hagyja abba a gonoszt. Megtanultál jót tenni; keresse meg azt, ami az igazságos; ; foglalkozzon az özvegyek okával. " Az izraeliták nem vették figyelembe annak szükségességét, hogy megbánják bűneiket és engedelmeskedjenek Isten parancsolatainak. Ézsaiás megerősíti az igazságosság és az igazságosság és a jóság keresésének fontosságát.
Jeremiás 3:3: "Ezért tartották az esőzéseket, és nem volt kiszolgált eső; azonban van egy prostituált homlokod, nem akarod szégyellni." A szövetség ládájának a filiszteusok általi elfogása Isten büntetésének jele volt az izraeliták engedetlenségéért és bűnéért. Jeremiah a prostitúció metaforáját használja Izrael Istennel kapcsolatos hűtlenségének leírására.
Hosea 6:6: "Mert hűséges szeretetet és nem az áldozatot és az Isten tudását akarok, mint az égett ajánlatot." Az izraeliták úgy vélték, hogy a Szövetség Ark birtoklása előnyt jelent nekik a csatában, de elfelejtette az Isten parancsolatainak betartásának fontosságát és bűneik megtérítését. Hosea hangsúlyozza, hogy Isten jobban értékeli a hűséges szeretetet és tudását, mint egyszerűen rituálék és áldozatok.
Kapitel: