1 Jaj a lázadó és tisztátalan városnak, a hatalmaskodónak!
2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta el a figyelmeztetést. Nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közeledett!
3 A fõemberek olyanok ott, mint az ordító oroszlánok. Bírái, mint az esti farkas: reggel nincs min rágódniuk.
4 Prófétái fennhéjázók és gonosztevõk, papjai megszentségtelenítik, ami szent, és megszegik a törvényt.
5 Csak az Úr igaz ott, aki nem mûvel semmi gonoszat: minden reggel kihirdeti törvényét, egyetlen hajnalban sem mulasztja el, és a gonoszságot nem ismeri.
6 Elpusztítottam a népeket, bástyáik leomlottak: kihalttá tettem utcáikat, nem jár ott senki sem. Városaikat kifosztották, nincs ember, aki lakja õket.
7 Azt gondoltam: "Te majd félsz engem, megfogadod az intelmet; nem tévesztheti szem elõl, hogy hányszor meglátogattam." De nem! Sietve tovább folytatták gonosz üzelmeiket.
8 Azért várjatok csak rám - mondja az Úr -, a napra, amelyen felállok és vádat emelek. Mert elhatároztam, hogy egybegyûjtöm a népeket, összegyûjtöm az országokat, hogy rájuk zúdítsam haragomat, indulatomnak egész hevét.
9 Igen, akkor majd tiszta ajkat adok a népeknek, hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét, és egy szívvel szolgáljanak neki.
10 Etiópia folyóin túlról is hoznak majd nekem áldozatot az én híveim.
11 Azon a napon nem kell majd szégyenkezned a tetteid miatt, amelyeket ellenem elkövettél. Mert akkor majd eltávolítom körödbõl, akik gõgösek s hivalkodnak. Nem fogsz többé kérkedni szent hegyemen.
12 Nem hagyok meg belõled, csak egy szerény kis népet, amely az Úr nevében reménykedik:
13 Izrael maradékát. Nem mûvelnek többé gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, nem lelsz majd csalfa nyelvet a szájukban. Legelnek, letanyáznak, és senki sem zavarja meg õket.
14 Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedbõl Jeruzsálem leánya!
15 Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elûzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól!
16 Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed!
17 Veled van az Úr, a te Istened, az erõs Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel,
18 mintha ünnepet ülne. A balsorsot elfordítottam tõled, hogy ne viseld többé a gyalázatot.
19 Lám, büntetéssel sújtom minden elnyomódat. Abban az idõben megmentem a sántát, összegyûjtöm a számkivetetteket. Dicsõséget és hírnevet szerzek nekik az egész földön, amikor majd jóra fordítom sorukat.
20 Abban az idõben hazavezetlek titeket, abban az idõben összegyûjtlek benneteket. Dicsõséget és hírnevet szerzek nektek a föld népei között, amikor majd jóra fordítom sorsotokat, a szemetek láttára - mondja az Úr.
Versículos relacionados com Szofoniás könyve, 3:
A szoponiák 3. fejezete Jeruzsálem bűneinek leírásával és a következményekkel járó következményekkel kezdődik. A 9. versből azonban a hangváltozás megváltozik, és a próféta elkezdi beszélni arról a helyreállításról, amelyet Isten hoz az embereihez. Megígéri, hogy Izrael maradványait megtisztítják és megújítják, és hogy örömmel dicsérik Istent. Az alábbiakban öt vers található a Biblia más könyveiből, amelyek a 3 -as szopériumokban szereplő témákra vonatkoznak:
Ézsaiás 1:18: "Gyere, tükrözzünk együtt" - mondja az Úr. "Noha bűneik vörös, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; bár gumi, mint lila, ahogy a gyapjú lesz." Ez a vers arról a tisztításról szól, amelyet Isten a bűnösöknek kínál, csakúgy, mint a szoponiak Izrael maradványának tisztításáról szólnak.
Zsoltár 51:10: "Tiszta szívet teremt bennem, Istenem, és megújítja bennem egy stabil szellemet." Ez a vers a tisztításról és a megújulásról is beszél, és arra kéri Istent, hogy alakítsa át a zsoltáros szívét és szellemét.
Ézsaiás 12:1: "Azon a napon azt fogod mondani:" Dicsérlek téged, Uram! Mert mérges voltál ellenem, de a haragod eltérött, és vigasztaltál. "" Ez a vers az örömről szól, hogy az emberek az emberek, hogy az emberek az emberek, hogy az emberek, hogy az emberek az emberek Istennek érezni fogja, amikor megkapja kegyelmét és kényelmét, ahogyan a sophoniák megígérik, hogy Izrael maradványa örömmel dicséri Istent.
Ézsaiás 43:19: "Látod, valami újat csinálok! Már kialakul! Nem ismeri fel? Még a sivatagban is utat fog elérni és a pusztában patakok." Ez a vers a megújulásról és az új dolgokról szól, amelyeket Isten fog tenni, csakúgy, mint a Sophonies azt ígéri, hogy Isten megújítja népét.
Ézsaiás 60:18: "Soha nem fognak hallani a földjén lévő erőszakról, sem pusztításról, sem tönkrement a határain belül. Hívja a falát, és dicsérni fogja az ajtót.” Ez a vers arról a békéről és biztonságról szól, amelyet Isten hoz az embereihez, csakúgy, mint a Sophonies azt ígéri, hogy Isten visszaállítja és megvédi Izrael maradványát.
Kapitel: