1 Így fejezte be Tobit dicsõítõ énekét. Tobit száztizenkét éves korában békében meghalt, és Ninivében temették el, illõ tisztességgel.
2 Hatvanhét éves volt, amikor megvakult. Gyógyulása után nagy jómódban élt, jótékonykodott, és nem szûnt meg dicsõíteni az Istent és magasztalni nagyságát.
3 Amikor érezte, hogy közel a halála, odahívta a fiát, Tóbiást és így tanította: "Fiam, vedd gyermekeidet,
4 és költözz velük Médiába, mert hiszek az Isten szavának, annak, amit Náhum Ninivérõl mondott. Minden beteljesedik és megvalósul, amit Izrael prófétái Asszíriáról és Ninivérõl jövendöltek, akiket Isten küldött, nem hiúsul meg egyetlen szavuk sem. Minden megtörténik majd a maga idejében. Akkor majd nagyobb biztonságban lesz az ember Médiában, mint Asszíriában és Babilóniában. Mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mond, az mind bekövetkezik és megtörténik, és abból, amit jövendöl, nem hiúsul meg egyetlen szó sem. Testvéreinket, akik Izrael földjén élnek, számba veszik és elhurcolják messze szép hazájuktól. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztasággá lesz, az Isten háza is elhagyatott lesz és üszkös (egy ideig).
5 Akkor Isten megint megkönyörül rajtuk, és visszavezeti õket Izrael földjére. Újra fölépítik házát, ha nem is lesz olyan szép, mint a régi volt, addig, míg el nem jön annak is az ideje. Akkor aztán mindnyájan hazatérnek a fogságból, s teljes pompájában újjáépítik Jeruzsálemet, és újra fölépítik benne az Isten házát, amint Izrael prófétái elõre megmondták.
6 A föld minden népe Istenhez tér majd és igazságban féli az Istent. Mind elhagyják hamis isteneiket, akik tévedésbe vitték õket, és igazságban dicsõítik majd az örökkévaló Istent.
7 Izrael minden fia, aki addig megmarad, tiszta szívvel gondol Istenre. Eljönnek és Jeruzsálemben gyûlnek össze, és attól kezdve biztonságban lakják majd Ábrahám földjét, és az a tulajdonuk lesz. Azok, akik igazságban szeretik Istent, mind örülnek majd, azok pedig, akik bûnt és igazságtalanságot követnek el, eltûnnek a föld színérõl.
8 Nos, fiaim, lelketekre kötöm: szolgáljatok igazságban Istennek, és azt tegyétek, ami kedves elõtte. Kötelezzétek gyermekeiteket is arra, hogy õk is az igazságot szolgálják és alamizsnálkodjanak, el ne feledkezzenek Istenrõl, magasztalják nevét minden idõben, igazságban és minden erejükbõl.
9 Hagyd hát el, fiam, Ninivét, ne maradj itt.
10 Amelyik napon mellém temeted anyádat, akármilyen nap lesz is az, még aznap kelj útra, és ne maradj tovább ebben az országban, mert azt látom, hogy hûtlenség és istentelenség uralkodik benne. Látod, fiam, mit tett Nádáb a nevelõapjával, Achikárral: Hát nem élve a föld alá akarta juttatni? De Isten megfizetett az elvetemült gonoszságáért, áldozata szeme láttára, mert Achikár megmenekült, õ pedig az örök sötétségre került büntetésül, amiért Achikár életére tört. Jótetteiért Achikár kikerülte a halálos csapdát, amit Nádáb állított neki, Nádáb azonban beleesett a saját csapdájába és el is pusztult.
11 Hát látjátok, gyermekeim, hova vezet az alamizsna és hova az istentelenség - a halálba. De most már nagyon fogytán van bennem az élet." Lefektették az ágyára, meghalt, és tisztességgel eltemették.
12 Amikor anyja is meghalt, Tóbiás az apja mellé temette el. Aztán feleségével és gyermekeivel Médiába költözött. Ekbatanában lakott Ráguelnél, az apósánál.
13 Öregségükben gondoskodott apósáról és anyósáról, aztán el is temette õket, Ekbatanában, Médiában. Tóbiás örökölte Ráguel vagyonát is meg apjáét, Tobitét is.
14 Száztizenhét évet élt tisztességben, becsületben.
15 Még halála elõtt tanúja volt Ninive pusztulásának. Látta, hogyan veti fogságba a niniveieket Küvaxarész, Média királya, és hurcolja el õket Médiába. Magasztalta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Még halála elõtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát és magasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen.
Versículos relacionados com Tóbiás könyve, 14:
A Tobias 14 elmondja Tobias, fia, Tobias Jr. történetének végét. és Sara családja. A fejezet az idős Tobiust mutatja be, miután hosszú és virágzó életet él a családja mellett. Azt tanácsolja Fiának, hogy tisztelje Istent, és maradjon hű a törvényhez, majd békében meghal. Az alábbiakban öt vers található a Tobias 14 témájával kapcsolatban:
Az Ecclesiastes 7:1: "Jobb a jó szag neve, mint az értékes kenőcs, és a halál napja, mint a születési nap." Ez a vers az élet fontosságáról és arról szól, hogy a halál hogyan tekinthető a földi életből való felszabadulás pillanatának a mennyben való jobb élet érdekében.
Ecclesiastes 12:13: "Mindent, amit hallottak, a vége: fél Istentől és megtartja parancsolatait; mert ez minden ember kötelessége." Ez a vers arról szól, hogy fontos Isten tisztelete és parancsolatainak megtartása, ezt a tanácsot Tobias adja fiának az életének végén.
Zsoltár 90:10: "Életünk napjai hetven évre érkeznek, és ha néhányuk robusztusságuk miatt nyolcvan évig jön, mérlegelésük fáradt és unalmas, mivel gyorsan elmúlik, és repülünk." Ez a vers az emberi élet rövidségéről és arról, hogy miként kell ezt okosan használni, ahogy Tobias tette.
Zsidók 9:27: "És amint a férfiakat egyszer elrendelik, hogy egyszer meghaljanak, az ítélet." Ez a vers a halál bizonyosságáról és a következő ítéletről szól. Tóbiahoz hasonlóan arra kell törekednünk, hogy igazságosan és kellemesen éljünk Istennek, hogy magabiztosan szembesüljünk.
2 Timóteus 4:7-8: "Harcoltam a jó harcot, a karrierem befejeződött, megtartottam a hitet. ; és nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki szereti az eljövetelüket. " Ez a vers az élet végéről és arról szól, hogy azok, akik megtartják a hitet és szeretik Istent, az örök életben jutalmazzák, mint Tobias.
Kapitel: