1 Ez a Melkizedek - Sálem királya és a fölséges Isten papja - eléje ment a királyok legyõzése után hazatérõ Ábrahámnak, és megáldotta.
2 Ábrahám tizedet adott neki mindenbõl. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Sálem királya volt, vagyis a békesség királya.
3 Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké.
4 Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek õsatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából.
5 Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptõl, vagyis testvéreiktõl, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek.
6 Õ viszont, aki nem az õ nemzetségükbõl származott, Ábrahámtól kapta a tizedet, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt.
7 Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút.
8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akirõl tanúsítják, hogy él.
9 Sõt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet,
10 hiszen jelen volt õse ágyékában, amikor Melkizedek találkozott vele.
11 Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más fõpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségébõl?
12 A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is.
13 Akirõl ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsbõl való, amelybõl senki sem szolgált az oltárnál.
14 Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzsébõl származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról.
15 Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl,
16 aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejébõl.
17 A tanúság ugyanis így szólt róla: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
18 Ám ezzel a korábbi törvény megszûnt mint hatástalan és erõtlen,
19 a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak elõkészítõje volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez.
20 Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül.
21 Amazok eskü nélkül lettek pappá, õ azonban annak erejével, aki így szólt hozzá: Megesküdött az Úr és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké.
22 Ennek megfelelõen Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett.
23 Azonkívül õk nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg.
24 Õ viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart.
25 Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.
26 Ilyen fõpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bûnösöktõl elkülönített, aki fölségesebb az egeknél.
27 Õ nem szorul rá, mint a többi fõpap, hogy naponként elõször a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bûneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta.
28 A törvény tehát gyarló embereket rendelt fõpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút.
Versículos relacionados com Zsidóknak írt levél, 7:
A héber 7 főleg a melkizedek papságáról és arról, hogy hogyan kapcsolódik Jézus papságához. A fejezet kiemeli Jézus papságának fölényét a levitikus papsággal kapcsolatban, valamint halálának és feltámadásának fontosságát a bűnök megmentése szempontjából. Íme öt vers, amelyek a 7. héberben tárgyalt témákra vonatkoznak, a fejezethez való közelség szerint:
Zsoltár 110:4: "Az Úr esküdt és nem fog megbánni: Melkizedek rendje szerint örök pap vagy." Ezt a verset többször idézik a héber 7 -ben, hogy hangsúlyozzák a melkizedek papságának fölényét a levitikus papság felett.
Zsidók 5:6: "Mint másutt is mondják: Melkizedek rendje szerint örökkévaló pap vagy." Itt a Zsidók szerzője Idézi a 110:4 zsoltárokat, hogy támogassa az érvelését, miszerint Jézus a tökéletes főpap, a Melkizedek rendje szerint.
Zsidók 2:17: "Ezért hasonlónak kellett lennie a testvérekhez, hogy irgalmas és hű fõpap legyen az Istenből, hogy engesztelje az emberek bűneit." Ez a vers kiemeli Jézus emberiségének fontosságát a főpapként való funkciójában.
Zsidók 9:15: "És ezért az Újszövetség közvetítője, így a halál beavatkozása az első akarat alatti bűncselekmények elbocsátása céljából, az úgynevezett az örök öröklés ígéretét kapja." Itt a Zsidók szerzője hangsúlyozza Jézus halálának fontosságát a bűnök elbocsátása és egy új paktum beiktatása szempontjából.
Zsidók 10:10: "Amelyben Jézus Krisztus testének objációja megszentelte." Ez a vers kiemeli Jézus halálának fontosságát, mint egyedi és elegendő ajánlatot a hívõk megszentelésére.
Kapitel: