Found 21573 Results for: Át
Megragadta a sárkányt, az õskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. (Jelenések könyve 20, 2)
Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása elõtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. (Jelenések könyve 20, 4)
Boldog és szent, akinek része van az elsõ feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele. (Jelenések könyve 20, 6)
Amikor eltelik az ezer esztendõ, a sátán kiszabadul börtönébõl, (Jelenések könyve 20, 7)
Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tûz szállt le az égbõl és elemésztette õket. (Jelenések könyve 20, 9)
A sátánt, aki félrevezette õket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrõdni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké. (Jelenések könyve 20, 10)
Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülõt, akinek tekintete elõl menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely. (Jelenések könyve 20, 11)
Láttam, hogy trónja elõtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. (Jelenések könyve 20, 12)
A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. (Jelenések könyve 20, 13)
Új eget és új földet láttam. Az elsõ ég és az elsõ föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. (Jelenések könyve 21, 1)
Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égbõl, az Istentõl. Olyan volt, mint a võlegényének fölékesített menyasszony. (Jelenések könyve 21, 2)
Akkor hallottam, hogy a trón felõl megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: "Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és õk az õ népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. (Jelenések könyve 21, 3)